Az élet család nélkül 9. fejezet.

Sziasztok! Itt is mint a másik blogon annak ajánlanám a fejezetett aki a legszebb megjegyzést írja nekem. Ezt a fejezetett most ^^GreenGirl^^ -nek ajánlom! Jó olvasást. Puszika:Rosalye
UI: Jah és ha kérhetnélek titeket szavazatok a most kitett kérdést illetőleg. Mivel megjegyzésben nem kaptam választ!:)



Az élet család nélkül

9. fejezet.

Erik és a…

Miután elhajtottam az étterem parkolójából azon gondolkodtam, hogy haza menjek, vagy inkább látogassam meg a plázát és vásároljak? Azt hiszem, tudjátok melyiket választottam. Este fél hat van. Remélem, hogy még nyitva vannak az üzletek. Valamiért most nagyon rám tőrt a vásárolhatnék. És hát a vagyonom is meg van hozzá szerencsére. Mondjuk, ha nem hozok el otthonról semmit, akkor is könnyen meg tudnék élni hála a képességemnek. Oh, tényleg említetem, már hogy mi a képességem? Nos, egy igen kellemes kombinációja Anya és Apa képességének. Ugyanis képes vagyok egy ember vagy egy vámpír fejébe belenézni. Egyszerre csak egynek és csak akkor, ha akarom, akkor viszont mindent látok a gondolatait, az emlékeit stb. ez így tök király, mert nem kell úgy szenvednem, mint Apának, viszont nem is kell megérintenem, senkit, mint Aronak. De csak ritkán használom. Nem igazán szeretek mások fejében turkálni. Akár milyen faragatlan bunkónak is tűnök a magánélet szentségét még én is tartom valamire. Általában. Illetve van még egy oka annak, hogy nem szoktam használni a képességemet. Akár mikor, ha pár percnél tovább használom, mindig rám tör a vérszomj, na, nem olyan durván csak annyira hogy, aznap mindenképpen el kell mennem, vadászni, lehetőleg pár órán vagy percen belül, függ attól is, hogy milyen hosszan használtam. De van néha olyan, hogyha valakinek nagyon erősek, intenzívek a gondolatai akkor önállóan életre kell a képességem és akkor is belelátok a gondolataiba. Ilyenkor azonban nem tör rám a vérszomj szóval ezzel így hál isten nincs probléma. Viszont Carlisle -nek jó kis feladvány volt egy ideig. De végül, mint minden mást is ezt is megoldotta. Mondtam is neki egyszer, ha esetleg megunja a dokiságot vagy esetleg „mellékállás” kell, nyugodtan menjen el nyomozónak! De erre csak jót nevetett és olvasta tovább azt az orvos lexikont, amit a kezében tartott éppen. Fogadni mernék, hogy legalább háromszor elolvasta már és simán elmondaná fejből is, de ő csak olvasta tovább újra és újra. Mikor egyszer megkérdeztem miért csinálja ezt miért nem elég csak egyszer elolvasnia azt válaszolta, hogy azzal hogy újra és újra elolvassa, sokkal több apróságot vesz észre, mint amúgy. Szerintem csak kamu. Hisz könyörgöm, vámpír memóriája van, minden apróságot észrevesz a szövegben első olvasás után is. Na, mindegy vannak dolgok, amiket soha nem fogok megérteni. De végül is nem ez az élet rendje? Nem? …
Bementem a plázába kellemes parfüm illat csapta meg az orrom, gondolom, azért mert a földszinten rengeteg drogéria van. Valószínűleg onnan származik. A terem közepén egy szökőkút áll igazán impozáns. Az európai üzletek kicsit más stílust képviselnek, mint az amerikai üzletek. Nem tudom pontosan meghatározni miben is különböznek, de mások. Felmentem az első emeletre itt nagyon sok ruházati szaküzlet volt. Szépen sorban végig jártam mindet. Igazán kellemes időtöltés volt, de sietnem kell mivel fél óra és a legtöbb üzlet be fog zárni…
Nyolc üzletel később… Hát ez igazán király volt. Most tényleg nagyon jól esett a vásárlás kb annyira, mint egy hónap után egy puma. De mivel az üzletek zártak én is odább álltam. Bepakoltam a szatyrokat a kocsiba majd elindultam arra amerre elvileg a házam volt.
Úgy durván negyven perc tekergőzés után rátaláltam a lakásomra. Két menetben bírtam csak felcipelni újonnan szerzet ruháimat.
Miután végül felcipeltem mindent gondosan elpakoltam őket. Eközben pedig volt alkalmam megcsodálni miket is vettem pontosan. Fél nyolc múlt mikor végeztem. Csinálta egy kis mirelit vacsorát közben pedig megittam két doboz Cola-t. Ekkor jutott eszembe, hogy nem vettem cigit magamnak. Így felkaptam a tárcámat és már mentem is hogy keresek egy éjjel nappali boltot. Meglepő módon egy utcányira rá is találtam egyre… Mikor haza értem eldöntöttem, hogy itt az ideje komolyan venni az egyetemet és átnézni az aznapi kevéske jegyzetemet… Hát mit ne mondja az gondoltam, hogy nem jegyzeteltem ma sokat, de azt azért álmomba se gondoltam volna, hogy ez a kevés egyenlő a semmivel. Éppen az önostorozás kelős közepén jártam, amikor megszólalt a telefonom. Hogy egész pontos legyek elkezdett rezegni a nadrágzsebemben én meg ijedtembe majdnem felugrottam a plafonra. Na, nem baj szépen elővarázsoltam a telefont a zsebemből majd beleszóltam.
- Igen, tessék?
- Szia, Nessie itt Erik! – szólalt meg.
- Oh, szia, Erik. Mizu? Miért hívsz?
- Hát több ok is van. Egy meg akartam tudni, hogy egyáltalán létező telefonszámot adtál e meg? A másik hogy megkérdezem, mit csinálsz. – kekeckedet velem Mr. Bizalom.
- Hát igen előszeretettel szoktam megadni külföldi telefonszámokat csak, hogy jól érezem magam.
- Hé, nyugi nem azért mondtam, csak tudod, milyen vagyok!
- Nem sajnálom, egyáltalán nem tudom, hogy milyen vagy!
- Nessie ne legyél már ilyen goromba! Szóval mit csinálsz?
- Őszintén szólva arra gondoltam átnézem a jegyzeteimet, de ez sajna nem fog össze jönni! – sóhajtottam.
- Miért?
- Hát, mint kiderül egész nap egyetlen betűt sem írtam le. – vallottam be.
- Az… szép. A végén még lekörözöl engem is a nem tanulás versenyben. Pedig én meg abban a hitben éltem, hogy te tök komolyan veszed az egyetemet erre meg kiderül ez… hát komolyan ma is érdemes volt fölkelni. – nevetett bele a telefonba. Szinte magam előtt látom az arcát amint épp önelégülten mosolyog.
- Hé, én komolyan is veszem… csak nem mindig! – jött a frappáns válasz. Bocsika néha még nekem is lehet gyenge pillanatom. Nem?
- Esetleg ha akarod, én segíthetek? – hallottam meg a hangját. Komolyan, bár tudom, hogy lehetetlen én mégis láttam a lelki szemeim előtt azt az önelégült vigyorát.
- Aham persze. Én meg másodállásban a húsvéti nyuszi vagyok nem?
- Tényleg? Akkor már értem miért van olyan szép kocsid! Hisz a tojás ipar nagyon jövedelmező nem? – ez most komolyan szívatja az agyamat? Vagy csak én sokalltam be?
- Nem vagy ám valami rém humoros. – kezdet gőzfelhő kijönni a fülemből.
- Pedig engem eddig szinte minden évben megválasztottak a suli „legviccesebb” srácának! – szontyolodott el a hangja. Oké azt hiszem, benne most emberemre találtam abban hogyan kell a másikat szívatni. Eddig jó mókának tűnt mindig szekálni másokat, de most hogy velem csinálják nem nevettek inkább csak eldurran az agyam. Viszont ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, irtó cuki hogy ilyen aranyos hangon is tud beszélni! Ááá… hogy is volt az, az ajánlat?
- Hát, nos, mit szólnál, ha akkor átjönnél a jegyzeteiddel, és esetleg akkor valahogy majd ki tudnálak engesztelni, amiért ilyen csúnyán félre értettelek! – búgtam bele a telefonba. Mi van? Ha akarok én is tudok ám igazán csajos lenni. Hisz végül is félig Rosalie lánya is vagyok! A telefonban elég erőteljes köhögés volt halható.
- Khmm szóval, ha kérhetném, lehetőleg ne mondj ilyen félre értelmezhető mondatokat nekem, mert könnyen elszalad a fantáziám! - e jót mosolyogtam.
- Rendben akkor majd igyekszem. Viszont akkor átjössz segíteni?
- Aham, persze repülök.
- Okés! Szia.
- Szia!
Ezzel letette a telefont. Már én is eltettem a sajátom, amikor eszembe jutott, hogy egyáltalán honnan tudja, hogy hova jöjjön? Hát végül is mindegy, ha eltéved, majd felhív! Addig viszont elszívok egy szál cigit.
Kb húszon öt perccel később csengett a kapu telefon.
- Igen tessék?
- Szia Nessie, Erik vagyok! Beengedsz?
- Jah persze. – letettem a kagylót majd megnyomtam a gombot. Épp hogy csak meg tudtam nézni magam a tükörben, mert már kopogtattak is. Kinyitottam az ajtót. És láss csodát Erik Blake állt a küszöb előtt. Az ÉN küszöbön előtt.
- Szia!
- Szia Ness.
- Ness? – mióta vagyok én Ness? Világ életemben Nessie voltam. Már, csak mert már ez is a nevem beceneve és a beceneveket nem szokták tovább becézni! Vagy rosszul tudom?
- Igen Ness! Tudod a Nessie rövidítése. De nem mehetnék esetleg be?
- De persze gyere csak be. – tártam ki az ajtót. Ő készségesen be is jött. Majd egyenesen besétált a nappalimba és lazán levetette magát a fehér bőrkanapémmal mit sem törődve. Mérgesen csaptam be az ajtót, de ő felém sem pillantott a szobát kémlelte. Ami két dolgot jelenthet; Egy annyira lefoglalta a szoba kémlelése, hogy nem hallotta az ajtót, Kettő rájött, hogy nálam a düh alapfelszereltség és nem igazán kell rajta meglepődni, ha felmegy a pumpa kivéve, persze ha a dühöm célpontja ő.
- Miért nevezel Ness -nek?
- Miért zavar? Vigyorgott. Komolyan van olyan dolog az életben, amit komolyan vesz?
- Igen, azt hiszem igen zavar! – vágtam rá csípőből.
- Miért?
- Mert engem Nessie-nek hívnak. És nem Ness nek.
- Aham és szereted ezt a nevet?
- Persze. Miért ne szeretném?
- Mert észrevettem, hogy akárhányszor valaki így szólít, mindig megrándul az arcod nem nagyon, de éppen annyira hogy nekem feltűnjön. – komolyodott el az arca. – Kérdezhetek valamit? – nézet rám most már extra komolyan, amitől nagyot kellett nyelnem. – Ki adta neked ezt a bece nevet?
Sokk! Kész vége besokkoltam. Erik eddig mindig bohókás vicces volt. Most, meg mint egy öreg kínai bölcs. Egy nap alatt észrevette, hogy valaki olyan adta nekem a nevet, akit-fájdalmat okozott nekem. Legalább is én így érzem. Soha nem gondoltam volna, hogy rájön. És még is…
- Am… egy ismerősöm! – dadogtam nagy értelmesen. Hisz basszus mégis csak egy napja ismerem még, nem fogom most hirtelen kiteregetni neki a magánéleti balfékségemet.
- Aham, és milyen viszonyban is voltál te ezzel az ismerőssel? – még mindig komoly volt az arca. És ahogy a szemébe nézte láttam, hogy nem fogja ejteni ezt a témát, amíg csak meg nem tud mindent. Sóhajtottam.
- A vőlegényem volt! Most örülsz?
- A vőlegényed? – kicsit magasabb volt a hangja, mint azt eddig megszoktam. Nahát, csak nem meglepődött Mr. Mindent tudok! Vannak még csodák az életben.
- Igen a vőlegényem! Amúgy ha már úgy is ilyen kényelmesen elterültél a kanapémon esetleg kérsz egy colá-t vagy valamit?
- Jah aszem egy cola jól jönne! – átmentem a konyhába kivettem két dobozt a hűtőből majd visszamentem a nappaliba. Odaadtam neki az övét majd vele szemben leültem egy fotelba. Ha már egyszer lelkizni van kedve a drágámnak legalább közben ne keljen állnom is.
- Hány éves is vagy? – félre nyeltem.
- Miért is?
- Hát, ha már túl vagy egy vőlegényen, akkor nagyon érdekelne, hogy hány éves is vagy! – hú, most mit is mondjak.
- Idén töltöttem a húszat.
- És mikor is kérte meg a kezed?
- Amikor tizenhét voltam. – válaszoltam.
- Anyám borogass!
- Most meg mi van! – csattantam fel egyből.
- Még kérded? Ki az, aki tizenhét évesen férjhez akar menni? Ha? Te szent tarkalepke! Én meg még azt hittem rólad, hogy egy vagány bulizós csaj vagy. Erre kiderül, hogy inkább hajazol egy apácára! – ingatta a fejét.
- Kösz! Igazán kedves vagy!
- Már nem azért bocs, de még is. Áh. És ha nem baj hogy megkérdezem miért is lett ennek a kapcsolatnak vége? – és én Miss. Idióta. Szépen elsoroltam mindent. Persze a vámpírokat meg az alakváltókat kihagyva.
- Jézus szent… áh, erre nincs is jó szó! Te aztán nem szereted az unalmas életet mi?
- Hát nem! Nem is élet az élet drámák és tragédiák állandó sorozata nélkül.
- Nos hogy összegezzük a dolgokat. Mától új beceneved lesz. Ness. És ne is ellenkezz. Mert akkor is ez lesz.
- Okés.
- Na, most hogy ezen túl vagyunk, mond el, hogy mi is az, amit nem írtál le.
- Nos, hát mondjuk semmit.
- Akkor munkára, mert ez hosszú lesz, mire leadom neked a mai meg a holnapi anyagot.
- Mi miért kéne nekem a holnapi anyag is?
- Nos azért mert mi minden héten vagy második héten, kedden ellógunk a suliból és lemegyünk a partra. Tudod lógni meg lazulni. És mivel már te is a banda tagja vagy ezért neked is kötelező. – oh, szóval a banda tagja vagyok mi? Szuper! És readásul lógni a suliból. Még jobb.
- Okés! De mit vigyek?
- Hogy értve?
- Hát gondoltam kaját vagy piát, vagy valamit! Ne vigyek semmit?
- Hát, ha akarsz, hozz nyugodtan! De akkor nem lógni fogunk, hanem bulizni. Tényleg legyen inkább egy buli a parton.
- És minek a tiszteletére?
- Hát hogy itt vagy! Mi másért.
- Okés. Akkor te majd szólj a többieknek én meg viszem a cuccokat. De mikorra menjünk? És pontosan hova?
- Mondjuk, menjünk le reggel tizenegykor és majd vegyél fel engem és akkor én, majd oda vezetlek. Van a part, mellet egy barlang nagy meg minden és pont a tengerre nyílik. Mindig ott szoktunk lazulni. Nem zavar meg senki és mi sem zavarunk senkit. Tök jó hely. – lelkesedett. Komolyan a szeme csillogott és biztos vagyok benne, hogy ha kutya lett volna ezerrel csóválta volna a farkát is.

Az élet család nélkül 8. fejezet.

Sziasztok! Nos itt az újjabb remélem minenki tetszését elnyeri majd! :D Am ezzen felül szeretném megkérdezni hogy érdekelne e titeket egy olyan bejegyzés amiben Nessie tulakdonsága/személyisége lenne felsorolva? Úgyanis mivel én megváltoztattam Nessie karakterét úgy gondoltam hogy összegyűjtöm hogy most így ebben a töriben milyen is Nessie. És hát Mami azt mondta ez talán titeket is érdekelne! Szóval ezzúton szeretném megkérdezni valóban érdekelne e titeket? Válaszotokat kérlek kommikban tudatni velem. Köszönöm és Jó olvasást! Puszika:Rosalye.

Az élet család nélkül.

8. fejezet.

Mr. Macska

Miután az osztálytársaim és a Tanárom kicsodálkozták magukat, ami elég hosszadalmas volt. És hosszabb is lett volna, ha és, és Démon egy, egy ingerült mozdulattal nem sietetjük a dolgokat. De végre elkezdődött a lovaglás óra. Mondanom sem kell isteni volt. Démonnal a lovaglás átment valami teljesen más ( nem kell, hülyének nézi de) sokkal istenibb cselekvésbe. Én nagyon élveztem! És úgy vettem észre négylábú barátom is így állt a dolgokhoz. Minden esetre Miss. Rosemarie– nak hála (aki úgy mellékesen még mindig nem volt képes feldolgozni, hogy meglovagoltam Démont) nem kellett bemennem utolsó órára, tesire. Így kicsit tovább maradtam az istállóban. De nem sokkal mert, úgy döntöttem, ha már kicsit több időm marad arra, hogy azt csináljak, amit akarok, hát felfedezem egy kicsit a várost és lehet, hogy egybe kötöm egy kis vásárlással is. Tudom, tudom azt mondtam nem szeretek vásárolni, de azért mégsem vagyok annyira ellene a dolognak, mint mondjuk Anyu! Szeretek vásárolni csak nem mindig és nem mániákusan. Ez nagyon fontos nem vagyok MÁNIÁKUS vásárló, mint Rose!!!
Szóval elindultam a parkoló felé, viszont amikor oda értem nem várt meglepetés fogadott. A parkoló teljesen kihalt volt kivéve egy személyt.
- Am szia, Erik! – köszöntem oda az autója mellett bíbelődő alaknak.
- Szia… szia Nessie! – fordult hátra.
- Hát te hogy, hogy itt vagy?
- Ezt én is kérdezhetném? Csak nem engem keresel? – mosolyodott el azzal a pasis mosollyal, amivel azt üzeni „Tudom, hogy tudod, hogy tudom”! Általában az ilyen idegesít, de neki elnéztem, mert piszkosul jól állt neki.
- Nem, le kell, hogy lombozzalak. Nem miattad jöttem ide, sőt el is felejtkeztem rólad egészen addig, amíg most meg nem láttalak! – mondtam unottan úgy mintha éppen a bevásárló listát sorolnám fel.
Oké, oké elismerem ez mélyre ment, de akkor is egy ilyen alkalmat képtelen vagyok kihagyni! Égesetek meg máglyán miatta, ha úgy tetszik, de ez van! Ezt kell szeretni vagy utálni!
- Hé, Aú ez ezért fájt! Olyan kegyetlen vagy! Teljesen leépíted azt a kicsi kis önbizalmamat, ami van!
- Hú! Még hogy kicsi önbizalmad, kérlek, ezzel ámítod magad? Szegénykém! Hát akkor enyém a megtisztelő feladat, hogy közöljem veled. Neked nem önbizalmad van, hanem egód! Readásul akkora hogy az iskola falai repedeznek tőle! Fogadok azért vagy még itt, mert nem bírod bepréselni a kocsidba! Filóztam is rajta hogy tudtál ide jönni vele! – mosolyogtam ördögien.
- Na, most lebuktál! Mégis csak gondoltál rám!
- Hogy te meg kora egy egoista barom vagy!
- Köszike a bókot sokan mondták már!
- Jah sajnálom is azokat a szegény lányokat!
- Hidd, el nem kell őket sajnálni! Sőt sokan irigyek is rájuk!
- Ja! Főleg az öngyilkos hajlamúak irigykednek! Amiért ők nem kaptak el tőled semmit!
- OK! Feladom te nyertél! Ilyen beszólásokkal inkább nem versenyzek!
- Azt jól teszed! – tettem csípőre a kezem. Persze csak a hatás kedvéért! – Nos ha én nyertem, akkor mond el, hogy mit keresel itt!
- Épp el akartam menni, mert nincs több órám!
- De miért most? Már rég elkezdődött a következő óra! – közben közelebb sétáltam hozzá! Persze termetesen, csak azért mert az én kocsim is arra van… ha elfordulunk úgy 180 fokot. Szóval tényleg tök arra felé van… nem Erik miatt sétálok arra! Áh dehogy!
- Igen, de mivel késtem tesiről, le kellet dolgoznom a késést!
- Oh! Sajnálom, bár te kerested magadnak a bajt.
- Ja, tudom! Na és te? Miért vagy már itt? Neked nincs tesid?
- Nincs! Kaptam felmentést erről az óráról! – nekidőltem a kocsijának! Szép kocsija volt egy, ha jól gondolom Hummer, szép fekete fényezéssel. Igazán „elegáns” egy terepjáróhoz lépest. De látszott rajta hogy oda figyelnek rá. – Majd később elmesélem.
- Okés! Mit szólnál kávé és kaja mellett? – kérdezte. Én meg nem értetem semmit? Talán lehet, hogy jobban kéne figyelnem arra, hogy mit mond, mint arra hogy milyen szép szeme van? Talán de még nem biztos!
- Hogy mi?
- Mit szólnál, ha kávé és kaja mellett folytatnánk ezt a beszélgetést? – mosolygott úgy hogy tisztán ki tudtam olvasni belőle tudja, hogy miért nem figyeltem az előbb. De én szépen játszottam az ártatlan szőke libát.. A baj csak az, hogy én nem vagyok, szőke nem vagyok liba és sajnos nem sajnos egyáltalán nem vagyok ártatlan!
- Jah.
- Vagy más programod van? – kicsit megbántottnak tűnt.
- Nem, nincs más programom. – mosolyogtam. Oké tudom úgy volt, hogy körül nézek a városban, de végül is azt máskor is meg tudom csinálni viszoonnntt Erik-kel randizni már nem biztos!! – Szóval menjünk!
- Okéé! – vigyorgott. – De akkor ez egy randi ügye? – nagyon, nagyon ügyelt rá hogy a randit csupa nagybetűvel mondja.
- Miért te szeretnéd, hogy randi legyen? – incselkedtem.
- IGEN! Naná hogy igen.
- Hát jó! - sóhajtottam fáradtan. – Legyen gyereknap! – legyintetem csak, hogy biztos hiteles legyen az előadás. A belsőmben viszont ujjongtam, nagyon is tetszet az ötlet, hogy randizzak Erik-kel.
Megegyeztünk, hogy ő megy elől és én követem, tekintve hogy még nem ismerem a várost, így hiába is mondaná, meg hol van, az étterem nem tudnám hova kell menni. Körülbelül 20-25 percig tartott az út. Am esetleg említetem már, hogy itt, ha sietsz még a gördeszka is gyorsabb a kocsinál? …
Bementünk az étterembe és kaptunk egy asztalt kint a teraszon. Mondanom sem kell nagyon, hm, impozáns hely! Ha értitek, mire gondolok!
- Mit hozhatok Önöknek? – kérdezte a pincér miközben átnyújtott egy-egy étlapot. A pincér amúgy csak mellékesen egy nagyon magas nagyon fiatal és nagyon helyes pasi volt. hosszú fekete haja lófarokba volt fogva, de még így is a háta közepéig ért emelet pedig zöld szeme szinte ragyogott. Tök olyan volt, mint egy helyes kandúr macska. És hát én mindig is szeretem a fekete bundájú zöld szemű cicákat… Jó persze tudom, Szégyelld magad Nessie egy randin, egy másik pasin legeltetni a szemedet nem szép dolog. De hát én soha nem volt az etikett nagykövete.
- Én kérnék egy dupla expresszó kávét és három dl kólát, lehetőleg hideget! – mondtam. Említetem, már hogy szerintem koffeinből sosem elég?
- A kávéhoz cukrot vagy tejet esetleg?
- Nem kérek semmit! – sziszegtem kicsit ingerülten. Nem csípem, hogy mindig ezzel baztatnak…
- Értem! – írta le kicsit hitetlenkedő arckifejezéssel? – És önnek uram?
- Egy sima kávét két cukorral és egy pohár ásványvizet.
- Értem máris hozom! – ment el.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit, de csak egy kicsit koffeinfüggő vagy? – kérdezte Erik.
- Nem egyáltalán nem gondolom! – vontam vállat. – Amúgy te mit fogsz enni?
- Terveim szerint egy gyrosst. És te?
- Hát lássuk csak… rántott csajt sült krumpli! – néztem fel rá.
Ezek után Mr. Macska kihozta az italokat, majd felvette a rendelést. Meglepő módon alig negyed óra múlva már falatozhatunk is. Miután megettük rendeltem még egy kör italt.
- Szóval akkor neked van egy tetoválásod? – kérdezte. Most épp ez volt a téma.
- Igen. A csípőm bal felén.
- És mit ábrázol?
- A Halált kaszával a kezében a lábainál pedig koponyák vannak, a koponyák körül pedig egy kevés tűz.
- Az komoly! Mondjuk, tőled nem is lehet mást várni.
- Hát igen valahogy nem vagyok a rózsaszín pillangó híve. –erre felnevettet.
- Jézus! El sem tudnálak úgy képzelni. – nevetett tovább majd elő húzott egy doboz cigit a zsebéből.
- Csak nem cigizel?
- De am miért te nem? – vett a szájába egy szállat.
- Egy időben, de aztán lebeszéltek róla. – finoman fogalmazva.
- És most kérsz egy szálat? –Ezen elgondolkodtam egy percre. Miért ne dohányozhatnék megint? Hisz régebben is csak azért hagytam abba, mert a többiek megkérték Jasper-t hogy nyomja el a cigizési vágyamat. Vicces hogy a sok halhatatlan cikiz a cigi káros hatásai miatt! De visszatérve most nincsenek itt a többiek és valószínű, hogy nem is lesznek!
- Ha nem gond? – vettem el egy szálat.
Még beszélgetünk úgy húsz-harminc percet. Amikor a kocsikhoz mentünk még elkérte a számom. Majd beültünk az autónkba és mindketten mentünk a saját fejünk után.

Az élet család nélkül 7. fejezet.

Sziasztok! Tudom hogy mostanában nem igazán jelenkeztem! De remélem ez a hosszú fejezet kárpotól titeket leki traumám okozta áramszünet hatásából! :D Puszika és kommizatok légysssziíííí!

Az élet család nélkül.

7. fejezet.

A lovaglás óra… Jó vs. Rossz!

Hosszú volt mire mindenki bemutatkozott meg beszélt magáról pár percet, de túl élet és ez a lényeg! Végül az mentett meg hogy a lányok elkezdtek húzni a lányöltöző felé, mondván itt az ideje, hogy átöltözzek, hacsak nem akarok farmerba lovagolni. É bár nem voltam annyira ellenére a dolognak még is bementem velük! Szép fekete bőr lovaglónadrágot kaptam, fekete bőr lovaglócsizmával, fehér blúz és fekete bőr me lény. Igazán jól éreztem benne magam! Tetszet ez a szerelés, na! Mindig is oda voltam a bőr cuccokért! Végül bejött a tanár Miss. Rosemarie Stark. Ő egy nagyon kedves húszas évei vége fele járó nő. Szép eper szőke hajjal, ami a derekát verdeste, szép zöld szemekkel, amik olyan ragyogóan zöldek voltak, hogy nem lepődtem volna mg, ha kiderül az Anya egy macskával állt össze! Ugyan olyan ruha volt, rajta mint rajtunk, a különbség csak annyi volt, hogy míg én szabadon hagytam a haljam, ő egy fekete szalaggal összekötötte.
- Szóval Nessie! Lovagoltál már? –kérdezte
- Igen elég sokszor! A nagynéném fontosnak tartotta, hogy mindenképp megtanuljak. Nekem pedig amúgy sem volt ellenemre mivel szeretek lovagolni!
- Hát ez nagyszerű! Akkor gyere és keresünk neked egy lovat! – mosolygott.
- Igen az jó lenne! – próbáltam mosolyogni. De mindig annak a lónak a hangja újra és újra beúszott az elmémbe.
- Szeretnél esetleg mondani valami? Vagy már esetleg meg is találtad álmaid lovát?
- Hát… nem is tudom amikor Ed-el bejöttünk hallottam egy ló hangját és azóta csak rá tudok gondolni, hogy vagyon milyen, lehet! – vallottam be.
- Nos, akkor már csak meg kell találnunk a hang gazdáját! – veregettet vállon. – le tudnád írni, hogy milyen volt hát, ha esetleg úgy könnyebb lenne?
- Igen éles volt talán dühös egy vad ló hangjához volt hasonló és nagyon fujtatott.
- Oh… biztos vagy benne?
- Igen miért? Baj van?
- Hát tudod, azt a lovat úgy hívják Démon! És a neve nem is lehetne ennél találóbb!
- Hogy, hogy?
- Hát tudod, ő két nagyon híres vérvonalból származik az anyja díjnyertes kanca az egyik legnemesebb a földön és az ő neve is találó Afroditének hívják. Az Apja a világ talán legsikeresebb verseny lova még soha senki nem győzte le a neve Villám, megint csak találó. És most már lassan egy éve hogy Démon velünk van, de még soha senki a közelébe sem tud maradni. Már három éves, de még soha senki nem bírta megülni! – remegett meg Rosemarie keze.
- Aszta!
Mire mindenki bemutatkozott meg beszélt magáról pár percet, de túl élet és ez a lényeg! Végül az mentett meg hogy a lányok elkezdtek húzni a lányöltöző felé, mondván itt az ideje, hogy átöltözzek, hacsak nem akarok farmerba lovagolni. É bár nem voltam annyira ellenére a dolognak még is bementem velük! Szép fekete bőr lovaglónadrágot kaptam, fekete bőr lovaglócsizmával, fehér blúz és fekete bőr me lény. Igazán jól éreztem benne magam! Tetszet ez a szerelés, na! Mindig is oda voltam a bőr cuccokért! Végül bejött a tanár Miss. Rosemarie Stark. Ő egy nagyon kedves húszas évei vége fele járó nő. Szép eper szőke hajjal, ami a derekát verdeste, szép zöld szemekkel, amik olyan ragyogóan zöldek voltak, hogy nem lepődtem volna mg, ha kiderül az Anya egy macskával állt össze! Ugyan olyan ruha volt, rajta mint rajtunk, a különbség csak annyi volt, hogy míg én szabadon hagytam a haljam, ő egy fekete szalaggal összekötötte.
- Szóval Nessie! Lovagoltál már? –kérdezte
- Igen elég sokszor! A nagynéném fontosnak tartotta, hogy mindenképp megtanuljak. Nekem pedig amúgy sem volt ellenemre mivel szeretek lovagolni!
- Hát ez nagyszerű! Akkor gyere és keresünk neked egy lovat! – mosolygott.
- Igen az jó lenne! – próbáltam mosolyogni. De mindig annak a lónak a hangja újra és újra beúszott az elmémbe.
- Szeretnél esetleg mondani valami? Vagy már esetleg meg is találtad álmaid lovát?
Hosszú volt
!
Igen
-
- Elvinnél hozzá? Kérlek, vagyis kérem, vigyen, oda ahol Démon boksza van!
- Ezt nem mondhatod komolyan? – nézet rám hitetlenkedve
- De komolyan gondolom!
- Hát jó, ha ezt akarod! Gyere utánam! – indult el. Teljesen bepörögtem végre találkozok Démon-nal. Már a neve is elkábít. De most komolyan hány lovat hívnak, úgy hogy Démon? Na, na, hányat? Hát, naná hogy csak egyet!
- Látom nagyon be vagy zsongva! – mosolygott végre rám. Bár ebben a mosolyban is még fel tudtam fedezni azt a kis részt, ami szerint nem vagyok komplett. De hát ez nem újdonság nálam. Nem is lepődök meg már az ilyen kis apróságokon. Mint hogy a lovagló tanárom szerint dili bogyó vagyok! Hát kit érdekel. Engem nem az tutti. Engem speckó csak Démon érdekel jelen pillanatban.
- Igen! Nagyon szeretném már látni Démont! – ujjongtam!
- Hát persze! – forgatta a szemeit. – Itt is vagyunk! - állt meg egy boksz előtt.
Arra néztem amerre mutatott és majdnem elájultam gyönyörűségemben és ámulatomban. Ez a ló vagy nem is ez a teremtmény valami fenségesnél is szebb vagy gyönyörűbb, vagy nem is tudom mi a jó szó rá, már ha van egyáltalán.
- Ő! Ő valami eszméletlen gyönyörű! – motyogtam.
- Valóban! De csak külsőleg várj, amíg megismered!
De én nem vártam! Démon szőre fekete volt és szinte szikrázott a fényben. Fekete volt a szeme is, de nem a színe volt az, ami megfogott, hanem az a vadság és erő, amit tükrözött. Eszméletlen! Legalább két méter volt a marmagassága! Hosszú fekete sörénye csapzottan simult nyakához. Nem bírtam magammal muszáj volt kinyújtanom a kezem, hogy megérintsem! Nem tudtam ellenállni a késztetésnek és olyan gyorsan cselekedtem, hogy Miss. Rosemarie már csak rám szólni tudott. De azt meg hiába, és a kezem célt ért megérintetem a pofája melletti puha bársonyos szőrt. Imádtam a tapintását. Külsőre is látszott, hogy nagyon finom lehet a tapintása, de teljesen már elképzelni és már ténylegesen megérinteni.
- Na de Nessie! Miss. Mason! Mit csinál, vigyázzon! – találta meg nagy sokára a hangját Miss. Stark.
- Sajnálom Tanárnő, de nem birok magammal! Muszáj megérintenem! – mosolyodtam el, de nem bírtam a tanárra nézni, közben mert akkor el kelet volna szakítanom a pillantásom Démonétól!
- Hihetetlen! – kiáltotta pár perc múlva, mire én már össze visszasimogattam Démon fejét, amit ő készségesen el is tűrt.
- Mi az Tanárnő?
- Hagyja, hogy megérintsd! Eddig senkinek sem hagyta!
- Tényleg pedig most semmit baja!
- Elképesztő! Am nem akarod esetleg megpróbálni megülni? – lelkesedett fel most már ő is.
- Szabad? Mert az nagyszerű lenne!
- Persze máris hozom a cuccokat! – siettet el.
Én pedig végre kettesbe maradtam Démonnal! A világ legszebb lovával! Percekig álltam ott vele szemben és elmerültem a szemeiben. Jézusom! Komolyan mindjárt hívő leszek! Ez pont úgy hangzott mintha egy szerelmes regényből idéznék! Kom mintha szerelmes lennék egy lóba! Még ha az a ló egy gyönyörű… hé, na Nessie gondolkodj már értelmesen! Soha eddig ilyen libásan nem viselkedtél! Nehogy már most kezdj el! Nem! Én nem vagyok liba! Nem szoktam gágogni! És nem most fogom elkezdeni!
Szerencsére saját belső vitámnak Rosemarie sietős lépteinek hangja vettet véget!
- Áh! Már vissza is ért Tanárnő! – fordultam felé! – Am ne segítsek? – most láttam, meg hogy milyen sok mindend cipel egy maga ez a kis nő!
- Nem, nem kell, most már elbírom őket! Bár lehet, hogy a hátamnak nem ez a véleménye, de az már mellékes! – legyintett egy mosoly kíséretében. Őszintén rejtély nekem hogy miért szingli a csaj! Nem túl idős, jó néz ki, az eddigiek alapján okos és van humora is! Kész rejtély. De hát ez van. – De azért remélem, fel tudod szerszámozni a lovat?
- Igen persze fel tudom!
- Hála az égnek, mert meg kéne már néznem a többieket is! Szóval nem tudnék neked most segíteni! Remélem nem baj?
- Nem persze! Megértem!
- Akkor jó! De vigyáz vele! Lehet, hogy csak időleges hogy ilyen nyugodt! Nem akarom, hogy már az első órám után a kórházban köss ki!
- Rendben vigyázni fogok!
- Okés! Nos ha esetleg még is sikerül valahogy megszelídítened és felülnöd rá arra hátul – mutatott el. – van egy nagy istálló ajtó! Ott van a gyülekező! Gyere majd oda!
- Rendben! Viszlát!
- Szerbusz Nessie!
Így hát egyedül maradtam, Démonnal!
- Szia, Démon! Örülök, hogy találkozunk! Nagyon, nagyon szép vagy! De gondolom, ez tudod! – suttogtam a fülébe.
Erre csak beleszusszantott egy nagyot a fülembe. Mire én nevetem. Ezeket után szépen bevittem a felszerelést a bokszba majd felkantároztam és felnyergeltem. Egész idő alatt nem volt semmi baj. Nem ellenkezet nem is ficánkolt. Én pedig nem is lepődtem meg ezen valahogy teljesen természetesnek tűnt, hogy így van. Nem is vártam mást. Körülbelül húsz perc múltán teljesen kész voltam. Adtam egy kockacukrot Démonnak, amit az egyik polcon találtam egy dobozban. Remélem, hogy nem baj hogy kivetem párat! Kivezettem a lovat a folyosóra, ott megfordítottam majd nagy levegőt vettem és beleakasztottam a lábam a kengyelbe átlendítettem a lábam. Beismerem most azért egy kicsit féltem, hogy mi lesz, ha megijed vagy megvadul Démon, de nem történt semmi készségesen felemelte a fejét. És lehet, hogy csak én képzeltem, de mintha a fülét is úgy mozgatta volna, hogy biztos meghallja, ha mondok neki valamit! Érdekes tekintve hogy én vagyok az első, aki megüli. Legalább is a Tanárnő szerint én vagyok az első! Na, mindegy!
- Induljunk! – adtam ki a parancsot.
Nem volt messze az istálló ajtó és nem is igen lehette volna eltéveszteni ahhoz túlságosan is nagy volt. Már elég sokan összegyűltek, gondolom nekik azért még is gyorsabban, meg mint nekem a rutinom se olyan óriási illetve még is csak idegen helyen vagyok. Legalább is egyelőre idegen. Bár én nagyon szeretnék ezen a tényálláson változtatni! Szóval kb úgy tizenöt lovas lehette ott. Illetve a tanárnő.
- Sziasztok! Jó napot Tanárnő! – köszöntem nekik!
- Áh, szia Ness… - mondta volna Ed de már nem tudta befejezni mivel, ahogy oda fordult meglátta, hogy melyik lovon ülök és nem kicsit képet el. Bár tény hogy nem ő volt az egyetlen, akinek lesett az álla!
- Te… te komolyan Démonon ülsz?
- Igen! De szerintem jobban tennétek, ha becsuknátok, a szátokat különben szólni kell majd a Takarító néninek, hogy mossa fel, de sürgősen a padlót! – vigyorogtam.
- Tudod nem vagy ám olyan, hú de vicces! – mondta egy Sophie nevű lány. De mivel mosolygott, sőt rám is kacsintott nem vettem rossznéven.
- Kár! Szerintem az vagyok! És ti vagytok túl befásultak!
- Komolyan beszélsz? Majd meglátjuk, kint a terepen hogyan remekelsz! Öszintén élvezni fogom, majd amikor ledob a hátáról! – szólt közbe egy másik srác. Ő viszont már egyáltalán nem kedvességből mondta! Maró gyűlölet és féltékenység lángolt a szemeiben! Na, vele se leszek örök bari!
-

Nos...

Sziasztok!
Nos, kérdőív eredménye:
Hogy sokkal jobban kedveitek Eriket, mint Ed -et.
Hogy evvel mindenki egyet ért-e azt nem tudom.
Beszéltem pár emberrel msn-en de ők például teljes egészében Ed pártiak.
Ugyan akkor viszont a közvélemény szerint Eriket kedvelitek jobban.
Én még nem döntöttem el hogy kit kedvelek jobban.
Hisz végül is mindkettőjüket én „teremtettem” így hát nem csinálhatom, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat! :P
Legalább is szerintem.
Szóval még azt sem döntöttem el, hogy most Nessie melyik pasival jöjjön össze.
Bár vannak elképzeléseim!
Na, csak ennyit akartam!
Puszika
UI: Ha nektek is vannak, elképzeléseitek akkor szívesen várnám őket komi formátumában! :D Szóval nem bánnám, ha segítenétek eldönteni ki, legyen a befutó!
Köszike!
Puszika

Az élet család nélkül 6. fejezet.

Sziasztok! Sajnálom hogy csak most rakok új fejezett. De sajna az éretségi miatt nincs sok időm. Remélem nem haragszotok! Puszika!

Az élet család nélkül.

6. fejezet.

Hajjaj! Ez így nem lesz jó!

Miután mindketten sikeresen szétröhögtük a vakbelünket! Összeszedtük a cuccainkat és próbáltuk rendszerezni az agysejtjeinket, kisebb nagyobb sikerrel.
- Khm… milyen órád lesz most? – kérdezte Ed.
- Ö… - most jött a kisebb siker. – izé Töri. – jutott végre az eszembe.
- Oh. – sóhajtott.
- Miért neked?
- Áh, nekem Egyiptológia lesz. De majd beszélünk még! – mosolyodott el kényszeresen. Aham szóval nem csak én éreztem jól magam a társaságában.
- Abban biztos lehetsz! – kacsintottam.
- Király! És ha szabad megtudnom milyen órád lesz, Töri után?
- Egy pillanat és megmondom. – gyorsan előkaptam az órarendem a táskámból és megnéztem. – Lovaglás lesz! – gyors titokban még megnéztem lesz ezen a lovaglás után órám? Sajna lesz majd Terepgyakorlat. Na de, hogy az mi a lószart takar (csak hogy ironizáljak a lovaglás órával.) nem tudom. Minden esetre inkább nem mondtam, hogy lesz még utána órám. – És neked? – csábosan elmosolyodott.
- Nekem is! – erre már én is mosolyogtam.
- Nos, akkor, ha akarod, eléd megyek és elkísérlek a lovardához.
- Oké! A 23-as terembe leszek.
- Ok! Akkor én megyek is. – pillantott el a fejem mellet. – Majd talizunk! – dobott meg egy mosollyal.
- Okés. Szia! – Ezután megfordult és elment. Én is indulni akartam, amikor megláttam miért is siettet annyira Ed. Legalább is azt hiszem! Bár lehet, hogy tévedek.
- Szia, Erik!
- Szia Nessie! Mehetünk Törire?
- Jah persze menjünk! – már vagy két perce mentünk, mikor eszembe jutott. – hé, amúgy neked nem tesi órád lesz?
- De!
- Akkor meg miért engem kísérgetsz, amikor már – pillantottam az órámra – bemelegítened kéne?
- Hát majd gyorsan öltözök! De el akartalak kísérni. Nehogy nekem eltévedj! – pöckölte meg az orrom.
- Hé, ez nem vicces! – morogtam.
- De az! Csak nem neked! – nevetett. Idő közben megérkeztünk a teremhez.
- Hát akkor, köszi, szépen, hogy elkísértél és, hogy miattam késel az óráról. De van egy jó hírem is!
- Mi az?
- Hát Töri, után nem kell értem jönnöd és így hamarabb lelépned Tesiről.
- Miért?
- Hát mert lovaglás órám lesz. És Ed -nek is az lesz így azt beszéltük, meg hogy majd ő jön értem.
- Ja, értem. – komorodott el az arca.
- Szóval most… szia!
- Persze szia! – és sietős léptekkel elrohant. Szeretem volna azt hinni, hogy azért siet, hogy az órára oda érjen, de valahogy éreztem, hogy nem így van! Bántott a dolog mivel úgy éreztem miattam bántódott meg. Vagyis inkább azt, hogy én bántottam meg. De nem igazán tudom, hogy mivel.
Miközben ezeken a cseppet sem szívderítő gondolatokon filóztam, bementem a terembe és leültem a leghátsó padba. Szerencsémre ez az órám senkivel sem közös a bandából. Így a nélkül gondolkodhattam a fiúkon, hogy bárki megzavart volna. Még az sem tűnt fel, hogy bejött a tanár az meg aztán, hogy elkezdődött az óra. Így majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a csengő, jelezve hogy vége az órának. Teljesen le voltam döbbenve. Nem emlékeztem semmire az órából. Sőt annyira le voltam maradva, hogy még elő sem szedtem a könyveimet. Mondjuk, így legalább nem kellet azzal vesződnöm, hogy elpakoljam őket. Jah, persze legyünk optimisták. Mintha az olyan könnyű lenne. Fogtam a táskámat és kimentem a teremből. Mikor kiértem Ed már ott volt és rám vigyorgott.
- Szia!
- Szia Ed! – köszöntem majd elindultunk.
- Milyen volt az órád?
- Jaj, ne is mond majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt az a rohadt csengő!
- Nahát, tényleg? Ilyen érdekfeszítő volt az óra, hogy még az időérzéked is elment?
- Ha az lett volna! –pufogtam. – Azt sem vettem észre, hogy elkezdődött az a kiaszott előadás. Úgy telt el az egész, hogy én odáig nem jutottam, hogy kivegyem azt a nyomi könyvet a táskámból. Azt sem tudom nő vagy férfi ezen a tanár, aki tartotta!
- Azta az komoly! – nevetett.
- Az volt! De mond csak milyen ez a lovaglás óra?
- Tudsz lovagolni?
- Igen, tudok. – hál Istenek hogy Rose elvitt ilyen programokra. Na meg persze Jake-n is sokat farkasogoltam. De az már a múlt kár rajta rágódni.
- Akkor jó! Arról szól az egész… - és így tovább sorolta és sorolta, hogy miket csinálunk miegymás. Én csak értelmetlenül Hümmögtem és bollógadtam. Majd megállt és odafordult felém, milyen a szemembe nézet. Hirtelen olyan gondolat úszott az elmémbe hogy talán meg fog csókolni. És hogy őszinte legyek hiába hogy egész Töri óra alatt rajtuk rágódtam nem jutottam közelebb a ketteshez. Maradtam az egyesen! Valószínűleg látta a szemembe a tanácstalanságot így végül elfordul és így szólt.
- Itt is vagyunk! Üdv a Lovardában!
Hatalmas épület volt. Rengeteg boksz-al, legalább negyven vagy inkább ötven ló volt. Láttam sok szertárt ahol a lovak felszerelései voltak. Volt nem messze tőlem egy csigalépcső sor, ami az emeletre vitt. Gondolom, arra lakhat a gondnok vagy (ennyi ló mellé) gondnokok. Messzebb a boksz-ok mögött láttam egy társalgó félét ahol több diák is beszélgetett. Illetve nem sokkal messzebb két ajtót ezekkel a feliratokkal; Női öltöző és férfiöltöző.
A Lovarda, ahogy én láttam teljes egészében fából volt (ha leszámítjuk a lovakat).
- Ez hatalmas! – adtam szót csodálatomnak.
- Bizony az! Gyere, menjünk, bemutatlak a többieknek.

Az élet család nélkül 5. fejezet.

Sziasztok! Nos bocsika hogy megint ilyen sokká tartott az új fejezet! Esküszöm hogy mindig időben megírom de álltalában nem jutt időm legépelni mert mindíg valami mást kell csinálnom. Például tételeket kidolgoznom! Pedig elhihetitek hogy sokkal szivesebben írok nektek fejezettet mint azokta a nyomi tételeket tanuljam! :) De ez van! :( Ha majd vége lesz ennek az egész éretségi időszaknak meg aztán remélhetőleg a sulinak is! :D Akkor már sokkal gyakrabban lesz új! Sőt most ünnepélyesen megígérem hogy amint elkezdődik a nyári szünet minden hétten legalább egy új fejezett lesz mind a két meriből! :D:D Remélem ezzel ki tudlak titteket engeztelni a mostani sok késésért! :)
Na de nem húzzom itt az időt! Inkább hagylak titteket olvasni!
Jah és légyszi kommizatok! :D :D (esteklem) :) Puszika!




Az élet család nélkül.

5. fejezet.

Cikis helyzetek! :P

Miután befejeztünk az ebédet, ahol magamat is meglepve nem kezdetem el bukó módon kérdezősködni, hogy miért vannak ilyen rosszban a fiúk. Na, ja, lehet, hogy az egyetem felnőtté tesz? Kizárt! Inkább csak Erik van rám jó hatással. Legalábbis kelő kép lefoglalja a gondolataimat az, hogy őt elemezgetem, hogy nem igazán jut időm bunkónak lenni. Vagy kit tudja. Minden esetre most épp Fizikára tartok. Sajna ez az óránk nem közös Erikkel. Viszont mint most kiderült Edward-al igen. Szóval lehet, hogy a végén mégis tapintatlan leszek, mert kizártnak tartom, hogy 45 percen keresztül kibírjam, hogy ne faggassam úgy, hogy mellettem ül. Igen bizony azt mondta, hogy szívesen mellém, ha nem baj. Én csak bólogattam, mint a bólogatós kutya a kocsi hátsó ülésén. Szóval most hogy beértünk a terembe és letetünk a táskákat meg minden már nem birok magammal.
- Ed?
- Igen?
- Nagyon bunkó vagyok, ha megkérdezem, miért vagytok „rosszban a tesóddal”?
- Ha azt mondom igen. Az változtat valamin?
- Most hogy mondod nem! – ráztam a fejem. – Így is úgy is kifaggatlak! – mosolyogtam ördögien. Mire felemelte mind két kezét majd elmosolyodott. Meg kellet állapítanom, hogy nagyon is helyes és nem csak a mosolya, hanem ő maga is.
- Hát akkor mindent beválok. Csak arról van szó, hogy régebben igazi ikrek voltunk. Érted mindent együtt csináltunk meg ilyenek. De aztán összejött Anna -val. Így felvételt nyert a „bandába” azóta pedig nem szól, hozzám nem jön oda semmi. Gondolom Hella „megparancsolta” neki hogy ne merjen szóba állni velünk, ha csak nem fikázzik. Ezért vagyok kibukva egy csajért dobot el engem, a barátait meg az a 18 évet, amit együtt töltöttünk. Tudom, ez most érzelgősen hangzik, de mi nagyon jobban voltunk és egyszerűen nem tudom felfogni, hogy egyik napról a másikra, eldobja mindezt.
- Nem vagy érzelgős! Már, mint nem hangzik csöpögősnek.
- Jah persze mert ez már folyós. – nevetett.
- Nem komolyan, szerintem pont hogy klassz hogy így összetartoztatok viszont szar, hogy csak így eldobott.
- Jah de most komolyan te érted? Már, mint őt hogy miért csinálta? Meg tudod érteni?
- Khmm… hát izé…
- Mert én nem! – vágta rá hevesen!
- Én viszont igen! – nos, hát igen van a lelkemnek egy vitafan manócskája, aki imád ráugrani minden olyan témára, amire ellent lehet mondani. De ha nem is lenne ez a kis manócska, akkor is így válaszoltam volna.
- Tényleg?
- Igen!
- Hogy, hogy, hogy?
- Mert tudod én is hasonló dolgot tettem. – hajtottam le a fejem. Nagyszerű most mondhatom el az egészet. Amúgy nem azt terveztem, hogy én faggatom. Na, szépen vagyunk. Ha egyre puhányabb leszek.
- Mit? Mit tettél? – kerekedett el a szeme.
- Én nem… nem úgy jöttem el otthonról. Hanem írtam egy búcsúlevelet és elszöktem, hogy úgy mondjam. Otthagytam a testvéreimet, a szüleimet a nagyszüleimet illetve a legjobb barátnőmet egyetlen szó nélkül. Felmarkoltam a pénzem a cuccaim és kész el is jöttem.
- Ó! … Ez, ez komoly? Te… tényleg elszöktél meg minden és semmit nem is mondtál?
- Nem! Nem mondtam!
- És nem bánnod? Nincs bűntudatod? Vagy nem hiányoznak?
- Nem bánnom! Nincs bűntudatom se jobb nekik nélkülem hidd el azt nem mondható el miért, de nem maradhattam ott. És de minden nap hiányoznak de… de nem bánnom a döntésem!
- Aszta! Nagyon határozott vagy! És mond csak mikor mész majd vissza úgy értem látogatóba vagy valami?
- Nézd Ed! Én nem megyek vissza többet. – suttogtam.
- Mi? Nem hallom!
- Nem megyek vissza!
- Még mindig nem hallom! – pedig de láttam, rajta hogy halja, csak nem hiszi el.
- ÉN NEM MEGYEK VISSZA SOHA, DE SOHA TÖBBET! ÉRTED? – ordítottam már. Nagyon érzékeny területre lépet nekem pedig gyengék az idegeim. Ez van, gyorsan kapok dührohamot.
- Oké! Értem, vagyis nem, de mindegy! Vagyis nem mindegy! Hogy, hogy nem mész vissza! Hisz a családod vagy nem?
- De!
- Akkor?
- Mi mások vagyunk és kész! Nem akarok róla beszélni soha többet!
- Jó! – morogta!
Ezek után nagyon sokáig nem szóltunk egymáshoz. Csak próbáltunk úgy tenni mintha nagyon lekötne bennünket a Miss. Flactor (a fizika tanár) magyarázata. Bát engem, egy cseppet sem kötött le hogy a graviton milyen egy eget-földet rázó csoda! Ugyan is, ami engem illet én már három évesen kibeszéltem az említett témát Carlisle -vel. Tiszta uncsi. Ugyan akkor viszont azt sem akarom, hogy megint a családomra terelődjön a szó. Egyáltalán nevezhetem még őket a családomnak? Hiszem már nem vagyon ott velük, és ha rajtam múlik nem is megyek vissza. Sőt már a Cullen nevet sem viselem. Szóval hivatalosan is kihirdetem, hogy nem, nincs jogom őket a családomnak nevezni! De attól még annak fogom nem igaz? De! Akkor ez már megint tök flöss gondolkodás volt. Jah. Á megörít Ed ezzel az állandó ficánkolással is mellettem. Legyen akár hova is fog vezetni ez a beszélgetés akkor sem hagyhatom, hogy ez így maradjon.
- Nézd, sajnálom! Csak érzékenyen érint a téma! Még nem dolgoztam fel teljesen.
- Megértem! – enyhültek meg a vonásai. – Szóval valójában mit köve tél el?
- Hogy érted?
- Hát, amiért felbosszantottad a családod és végül eljöttél? – hogy mi? Felbosszantani? Én? Már majdnem leüvöltöttem a fejét hogy honnan a francból szedte ezt az elmebeteg gondolatot. Amikor beugrott, hogy milyen jó kis fedő sztori lehetne bel öle. Hogy egy szegény lányt valami kis semmiségért leszidják és megalázák a gazdag arisztokrata szülei. Király! SZU PIKA vagy Ed! Nos, már csak valami jó kis csíny kell.
- Hát tudod! Az úgy volt…- próbáltam elhúzni a szavakat, hogy hihetőnek tűnjön. – hogy én elmentem egy buliba ahova Apám nem engedett el. Mert hát tudod, ő elégé maradi mondjuk nem csoda hisz arisztokrata, de akkor is. Na de mindegy szóval annak ellenére, hogy nem engedett el én mégis megszöktem és elmentem. És hát a lényegre térve elégé ittas állapotban vittek haza. Readásul a poén az, hogy nem is a saját kocsimmal mivel azt a buli alatt valaki ellopta. – mosolyogtam. – De ha mindez nem lett volna elég. Itt az ok, ami végképp kicsapta a biztosítékot. Mivel megjelent másnap egy cikk rólam ahol inulimált állapotban smárolok valami Hollywoodi, botrányos előéletű sztárocskával. De ami a legdurvább, hogy amúgy én erre nem is emlékszem! – kacagtam fel annyira jó volt ez a sztori. A baj csak az, hogy mivel épp Fizika óra volt a nevetés miatt mindenki rám nézet. És ezzel között a kutakodó pillantások között volt a tanárnő igen csak rosszalló pillantása is.
- Miss.…
- Miss. Mason! – segítettem ki.
- Miss. Mason megosztaná az osztállyal is mi olyan mulatságos? – gúnyolódott. Mire én gyorsan végig néztem a táblán hátha találok valami hibát.
- Persze! – vigyorogtam. Nem is kellet, keresnek egyenesen kibökte a szemem az, az óriási baklóvés, amit ejtett. – Tanárnő nagyon rosszul tetszik ezt levezetni. Gondolom nem az a szakterülete már, mint a részecske fizika. – mosolyogtam lenézően.
- Nem valóban nem ez a szakterületem. Miért talán magának az? De amúgy is mi az, amit ennyire lerontottam? Ha kérhetem, megosztaná velem is. Mert én nem veszek észre semmit! – nézet végig a táblán.
- Szóval az állítás, amit a tálára felírt továbbra is feltartja?
- Természetesen igen!
- Hát akkor sajnálom! De Egy; a gravitontont még nem sikerült kimutatni, csak elméletek vannak róla. Kettő; De ha létezik is, akkor is tömegtelenek kell lennie ahhoz, hogy az előbb elittett elméleteknek megfeleljen. – sóhajtottam.
- Na de kérem Kisasszony! – hápogta.
- Ha nekem nem hisz Hölgyem! – ha már magázódunk. – Akkor nézze meg nyugodtan az Akadémiai Lexikon erre vonatkozó részét. Higgyen nekem ott is ez lesz majd.
- Tudja mit rendben! Utána fogok nézni a témának! Addig is az órának vége!
Összepakoltam a cuccaimat majd kimentem a teremből, hogy a történelem órámra keresem meg a termemet. De akkor azonban valaki elkapta a vállamat és meg akart fordítni. Én azonban ösztönösen átdobtam a vállam felet, mielőtt felfoghattam volna, hogy mit csinálok. Ugyan is, aki megfogta a vállam Ed volt. Amint földet ért már rohantam is hozzá.
- Jaj, Istenem Ed! Ne haragudj. Csak rossz szokás. Bocsika! Jól vagy? Eltört vagy fáj valamid? – sipákoltam.
- Nem azt hiszem, jól vagyok! Bár egy szájból szájba lélegeztetésben benne vagyok! – mosolygott.
- Bunkó! Én itt aggódom érted! Te meg kikezdesz velem? Na, szép. – mosolyogtam én is. – A jelek szerint rád férne még egy padlóba döngölés.
- Jaj, azt inkább kihagynám! – próbált meg felkelni.
- Várj, segítek! – miután sikerült felállítani megvizsgáltam. Szerencsére tényleg nem volt semmi komolyabb baja kivéve hogy kék és zöld volt a háta illetve hogy…
- Jézus! Örök időkre itt fogsz maradni a suliban! – mutattam a padlóra – vagy legalább is egy részed. – mivel tökéletesen kirajzolódott az alakja a padlón. Na, ennyit arról, hogy nem volt olyan erős az a dobás.

Díj! :D

Sziasztok! Elöször az egyik most a másik blogom is díjat kap! Igazán és öszintén mondom hogy nagyon nagyon széppen köszönöm ezt nektek! És főleg neked Viki mivel ezt a díjat tőled kaptam! :D Köszike!

A szabályok a következők:

1.Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.
2.A logót kiteszem a blogomba.
3.A szabályokat kiírom a blogomban.
4.A díjat átadom másik hat bloggernek
5.Megnevezem, hogy kitől- és mikor kaptam, majd nagy, színes betűkkel kiírom a blogomban.
6.Betartom a szabályokat

Blogok:
Dóry: http://www.alkonyatfan000.blogspot.com/
brigi(cathy) : http://twilightmskppen.blogspot.com/
Alice23: http://jazzy-alice23.blogspot.com/
Nincsií: http://misztikusvilaghatalmaban.blogspot.com/
Candy: http://robpattinsonfiction.blogspot.com/
És csak ennyit tudok! Nem olvasok sok blogot és akiket még is már van hogy jelölték. Bocsika! :)

Teszt:

Név: Rose
Lakhely: Jász-Nagykun-Szolnok megye; Mezőtúr
Magasság: 169cm
Cipőméret: 39-40
Névnap: február.6.
Foglalkozás: tanuló
Testvérek: 1 nővérem van ( És 2-3 barátságból fogadott nővérem:D )
Anyanyelv: Magyar
Beszélt nyelvek: Angol ( legalább is tanulom)
Iskola: Teleki Blanka G. Szaközép...
Kedvencek: Twilight saga, Vámpírakadémia, Feketetőr testvériség, Anita Blake, True Blood, Vámpír vére-ölelése-csókja, Féluton a sírhoz, Éjsötét szerető...
Hobbi: Twilight fanfiction írás/olvasás, vámpíros könyvek olvasása.
Zsebpénz: 4-5000 Ft/hét.
Álom: Régész lenni.
Szeretnék találkozni: egy igazi vámpírral.
Háziállat: egy kutyám ( Cuki)

Ezt a Díjjat Viki-től kaptam 2010.03.22-én. (hétfőn) Köszike! Neked még egyszer. Puszika! :D

Az élet család nélkül 4. fejezet.

Nos most rám tört az írni vágyás szóval megint megajándékozlak titteket egy újjan eszement irományal! :) Remélem tetszeni fog! És kérem azokat a megjegyzéseket. Azok adnak nekem erőt az íráshot. Mindig amikot elolvasom őket rám tör a vágy hogy még írjak nektek. Szóval ti is írjtok nekem. Most oldalt ki teszek néhány képet hogy ki hogyan képzelek el. Ezzek nem pontos képek csak hasonlók szóval nem vonom meg a fantáziátoktól azt a lehetőséget hogy ti máshogy lásátok! Ez inkább csak támpont mind nekem mind nektek! Na ennyi jó olvasást. Puszika

Az élet család nélkül.

4. fejezet.

Az egyetem Erik-kel.

Miután beültünk a többi diákkal a terembe beszélgettünk.
- És amúgy honnan költöztél ide?
- Amerikából ott éltem egy Forks nevű városban, éppen.
- Oh, az messze van és hogy, hogy éppen.
- Hát tudod én 4-5 évnél sose laktam tovább egy helyen sem. Így laktam már Németországtól kezdve egészen Anglián át az USA-ban. Szóval büszkén mondhatom, hogy nem egyszer körbe „laktam” már a földet. – nevetem.
- Váó! Én egész életemben itt éltem. Vagyis hát itt Spanyolországban, mert amúgy nem Oviedói vagyok. Én egy kisebb városban éltem eddig.
- Az jó én soha nem éltem még itt.
- Akkor biztos nagyon fura nem?
- Hát nem, igazán mert már megszoktam, hogy soha nincsen egy barátom se meg hogy teljesen új a környezet. De mondjuk annyiban már, hogy eddig mindig az egész családdal költöztem most viszont egyedül vagyok. Tudod megszoktam a nyüzgést mert hát alsó hangon is nagy a családom.
- Tényleg nekem csak egy bátyám van. Ha nem baj hogy megkérdezem, de neked hány testvéred van?
- Hát.-kuncogtam- 5 velem együtt 6 és mindannyian örökbe vagyunk fogadva Esme és Carlisle fogadott be minket readásul ők még nincsenek 30-se és mindünket tini korunkban fogadtak be.
- Aszta! Öcsém! Az durva már bocs, de 6 tini gyerek olyan fiatalon. Biztos nehéz volt nekik.
- Hé azért nem vagyunk olyan rosszak.
- És mivel foglakoznak, hogy telik ennyi gyerekre meg a sok költözésre?
- Ö Carlisle orvos nagyon jó orvos, Esme pedig lakberendező és restaurátor.
- Az király!
- Jah valami olyasmi! – somolyogtam.
- És hol laksz? Már, mint most?
- Jah a St. Louis út 33. 3. emelet 3-as lakás. – a végén már nevetem, még soha nem kellet kimondanom a címemet és hát ez a sok hármas nagyon komoly. Erik is velem nevetet.
- Ez most komoly? – fuldoklott
- Jah! Durva, de ja.
- Hát ez kész te nagyon nagy Ász van!
- Most miért? – ijedtem meg.
- Nyugi jó értelemben mondom.
- Oké!
- Khm… kérhetném a figyelmüket? Nagyszerű! Akkor lássuk csak az órát. A nevem Mr. James McCoy én fogom a latint tanítani maguknak. A latin nem egy könnyű nyelv, nem mintha bármelyik is az lenne. De a maguk szakmájában elengedhetetlen. Szóval nagyon tessék figyelni. És most csak kezdés képen csak hogy nagyábból tudjam a neveket és a tudásukat mindenki elmondja a nevét, és hogy milyen nyelveket tanult és abból mennyit beszél is. Minden világos? Nagyszerű! Akkor rajta! – és ezzel leült Erik mondta, hogy nagyon szar meg geci, de nem akartam elhinni hát most jól megkaptam. Readásul ez a feladat is én legalább 20 nyelven tudok. Jó szar lesz mindet elmondani readásul tutti, hogy így majd szívatni fog. De hát ez van! Amúgy a tanárnak rövid fekete haja van úgy láttam, hogy fekete szeme is, de azt nem tudom biztosan nem igazán akaródzót sokáig a szemébe nézni. Zöld öltönyt viselt, ami nagyon jól nézet ki rajta, az előbbi tanárhoz képest ő maga volt a katonai fegyelem, mint külsőbben, mint belsőben.
- A nevem Tess Bark, tanultam angolul, spanyolul, franciául és olaszul. Ebből minden nyelvet beszélek is. – és leült. Hirtelen Erik került sorra így ő állt fel.
- A nevem Erik Blake, tanultam angolul, spanyolul, németül, oroszul és franciául. Ebből minden nyelvet beszélek. – és leült. Aszta lehet, hogy nem is lesz olyan kirívó az én tudássom? Kizárt! Na, mindegy én vagy sorton szóval hajrá!
- A nevem Bella Masen, tanultam: angolul, spanyolul, franciául, olaszul, lengyelül, magyarul, szerbül, németül, oroszul, finnül, svédül, görögül, horvátul, szerbhorvátul, brazilul, japánul, kínaiul, arabul, héberül, dánul, románul, mandarinul, cherokiul és most több nem jut eszembe ja és ezeket természetesen mind beszélem is folyékonyan illetve, papírom is van, róluk szóval írásban, is tudom őket, alkalmazni. – ezzel leültem, amikor körbe néztem mindenki le volt döbbenve Erik még a száját is eltátotta. A tanár meg ki volt csak a fejét rázta.
- Nos, kedves, ha már ilyen nagy a nyelv tudása mondana, nekünk néhány szót az említet nyelveken?
- Persze tanár úr! – és meg is tettem, amit mondott és mivel könnyedén ment nagy csalódás volt, hogy nem égtem be úgy, ahogy a tanár elvárta volna miszerint nincs semmi tudásom csak fel akartam vágni. Ezt ő maga gondolta szóval nem csak én agyaltam rosszul.
Latin óra után ebédszünet van. Szerencsére az óra nagy része elment azzal, hogy én különböző nyelveken beszéltem. Így nem volt olyan unalmas. Az ebédlőben aztán vettem spagettit meg egy 0,5 l kólát meg egy salit. És csövi! Aztán hagytam, hogy Erik elcipeljen a barátai asztalához. Azt mondta, hogy ő már megbeszélte velük és nem baj, hogy én is megyek. Csak, azt tudnám mikor beszélt velük tekintve, hogy egész első két órán és szünetben velem beszélt? Na, mindegy! 1 2 3 ne hogy bár berosálj!
- Sziasztok! – köszönt Erik.
- Sziasztok! – köszöntem én.
- Sziasztok! – köszöntek ők! Még hogy az emberek választékosan illedelmesek. Ha kamu!
- Én Bella Masen vagyok! De hívjatok csak Nessie-nek.
- Hello! Én Edward Forrester vagyok! De hívj csak Ed -nek. – Oh, király itt is van egy Edward. Nos, a jelek szerint nem tudok elmenekülni előlük. De mindegy is. Amúgy Ed -nek rövid szőke haja kékszeme és igen csak helyes arca van. Ruhája egy laza sötét koptatott farmer és egy fekete csak félig bogomból-t ing volt.
- Szia! Engem Tess Bark-nak hívnak. – Tess -nek barna haja és barna szeme volt. Nagyon egyszerű átlagos kinézetű lány kicsit talán hasonlított Anyára!
- Én Gabriella Storr vagyok, hívj Gaby-nak! – neki vállig érő eper szőke haja és barna szeme van. A mosolya kedves és őszinte volt. Úgy érzem, hogy vele még jobban leszek.
- Ő itt. – folytatta a bemutatást Erik. – Emma Kinsz. – neki már mesterséges (vagyis festet) szőke haja és elégé furcsa színű szeme volt. – Ő pedig Ricky Candwick. Vigyázz vele nagyon harapós! – nevetett. És tényleg olyan fajta hűvösség övezte, hogy ha nem szólnak is tudtam volna, hogy nincs minden rendben azok mögött a fekete szemek mögött. Amúgy a haja barna volt, de elég sötét ahhoz, hogy elöször még feketének tünjön. – Nos, ő pedig itt Zadich Wront vagy Z. Ja és Ricky pasija. – Áh, hát akkor így már világos miért tűntek nekem olyan hasonlónak hisz együtt voltak Z-nek fekete szeme fekete haja és hatalmas benga nagy termete van. De a szemébe nézve tudást véltem felfedezni olyat, amit a többiekében nem, a jelek szerint már igen csak sokk mindenen mehetett keresztül.
- Nos Nessie mit szólnál, ha leülnénk? – kérdezte Erik. Így hát leültem és elkezdtünk beszélgetni elmondtam, hogy miért hívnak Nessie-nek hogy most költöztem ide meg ilyenek. És amúgy jól sejtetem Gaby-val tényleg jó megértettük egymást. És ennek végletekig örültem. Amikor hirtelen mind elhallgattak és egy felé kezdtek nézni nem értetem mi történ. Így én is arra fordultam és megláttam négy velünk egykorúnak látszó diákot. Ezen kívül semmi mást nem láttam így végül nem bírtam ki.
- Mi a jó francot néztek annyira srácok?
- Őket! – biccentetek a négyes felé.
- Miért? Kik azok?
- Az a rövid szőke hajú szürke szemű lány középen. – mutatott. – na, ő Hella Cole. A másik lány, akinek a haja szintén szőke, de a háta közepéig ér, na, ő pedig Anna Parker. A két srác, pedig nos, az, amelyik a bal szélen van barna rövid hajjal és barna szemmel Tim Ixvich. A jobb oldali, aki tök úgy néz ki, mint Ed az Zik Forrester. – fejezte be a felvilágosítást.
- És mi van velük?
- Ők a… a méhkaptár.
- Értem! Szóval akkor ők a fejesek a király banda ügye?
- Igen
- Nos, oké ezt vágom. De azt nem hogy, név és küldő alapján Ed és az a Zik gyerek testvérek…
- Ikrek. – vágtak a szavamba.
- Szóval ikrek akkor, hogy a halálba nem vannak egy bandába?
- Azért mert csak külsőre hasonlítanak, belsőre nem is lehetnének különbözőek, Ed normális, lehet vele hülyülni meg dumálni meg ilyenek szóval Ed haver. Míg Zik… - mondta Erik.
- Míg Zik egy öntelt faragatlan nagyszájú barom. Aki nem is lehetne ennél segfejjebb. – dühöngött Edward. Ennyit a testvéri szeretetről meg hogy az ikrek milyen közel állnak egymáshoz.

Az élet család nélkül 3. fejezet.

Sziasztok! Nos azt mondtam hogy várok amig nem írtok nekem megjegyzést. Páran szerencsére írtak is! :) Amit nagyon köszönök de kérlek többiek ti is írjatok! :( Na de mivel nem tudtam kivárni hogy legalább 10 megjegyzés fölé menjen a szám így most itt van. Nagyon kiváncsi vagyok hogy tetszik e majd? :D Remélem igen:) Ha lehet ezt is írjátok meg. Szerintem ez most igen csak hosszúra sikeredet mondjuk már itt is volt az ideje igaz? :) De ennyi nem tartalak fel titteket Jó olvasást! Majd pedig írjatok ! Légyszi!! :):) Puszika

Az élet család nélkül.

3. fejezet.

Első nap az egyetemen! Az egyetemista Nessie!

Este a kis lelki mizériám után lefeküdtem és aludtam egyet. Sajnos úgy vettem észre, hogy mostanában egyre gyakoribbak az ilyen lelki eredetű bajaim. Pedig régebben nem volt rám jellemző az ilyen probléma, ami megint csak azt igazolja mennyire társas lény is vagyok. Ami már csak azért is furcsa, mert mindig is jobban szeretem egyedül lenni, mint emberek adott esetben vámpírok között. De talán a tudat, hogy akkor csak ki kellet, mennem a szobából vagy nem tudom megnyugtatott most viszont, hogy tudom, hogy nincsenek velem és nem is nagyon valószínű, hogy valaha és együtt leszünk elő hozta bennem az magányosság érzését. Talán. Én nem tudom. Talán egyszer majd megtudom, ha elég szorgalmasan tanulok és élem az életem több tapasztalatot gyűjtök, akkor majd kevesebb csalódás ér, vagy ha nem is, akkor is könnyebben átvészelem, vagy jobban fel leszek készülve. Legalábbis ezt remélem. Csak azt nem tudom a sok egyéb mellet, hogy még is hogyan érhetném ezt el. Hiszen nem tartom valószínűnek, hogy tartanak egy olyan képzést vagy sulit ahol félvér vámpírokat tanítanak megtapasztalni az élet nagy dolgait. Bár lehet, hogy tévedek. Megint csak a nem tudom, válasszal tudok élni…
Vajon segítene valamit, ha legalább barátaim lennének ebben a nagyvilágban? Ha nem érezném úgy, hogy a családomat leszámítva teljesen egyedül vagyok? Megint csak nem tudom. Lehetne, ez az életfilozófiám mondj bármit én minden kérdésre csak nem tudom-mal felelek. Érdekes lenne az tény. De ez legalább már hasonlít, hozzám már én vagyok, vagy legalább is valami olyasmi, mert elég morbid egy poén volt az előző vagy ahhoz hasonló. De én tutti hogy elmosolyodtam. És akkor nekem már megérte egy két örültetett ereszteni a világra, akik valahogy meghallották ezt a viccet… és vége nem észlelem tovább magam körül a világot, elaludtam.
Reggel! Világos! Hogy, hogy világos? Kinézzek az ablakon és tényleg százezer ágra süt a napocska. Micsoda felfedezés. De ez esetben ma már nekem egyetem. Vajon milyen lesz? Izgi vagy tök uncsi? Lesznek nekem barátaim vagy nagy ívben elkerülnek, mint a többieket szokták? És jöhet is az életfilozófia! Nos, nézzük csak hét óra múlt egy kicsivel, kilenckor kezdődik az óra akkor jobb lesz sietni. Letusoltam majd fogat mostam kis vakolat a fejre, hogy ne nézzek ki ennyire szarul és a hajamat is megfésültem. Végül felöltöztem a kedven színösszeállításomba fekete v kivágásos póló, fekete szűk szárú farmer (farmer fan vagyok) hozzá műbőr belül velúros csizma, ami egészen a combom elejéig ér pont, mint egy hosszú zokni és már szinte kész is még felvettem a táskámat, amibe még kora este pakoltam be a leptopom -mat meg pár iskolai cuccot. Bezártam az ajtókat és már repültem és a kocsimmal a suli felé. Mikor oda értem még csak negyed kilenc volt így bőven volt parkolóhely, szerencsére. Miután ezzel végeztem átverekedtem magam a már itt lévő diákokon és bementem az első órámnak helyet adó terembe. Természetfeletti biológia. Na, nem kell megijedni nem olyan ez, hogy rájöttek, hogy vannak vérfarkasok meg vámpírok meg ilyenek, hanem egyszerűen a mítoszokból ismert fajokat meg a régen kihalt fajokat tanulmányozzuk, szóval szerintem sokkal jobban illene erre az órára a mítoszbiológia név vagy a dögunalómé. Végül is mindegy mind a kettő rímmel és még ugyan azt is jelenti. Haha! Rengetegen vannak, akik nem értik a humorom, ha egy kicsit bizonytalanabb vagyok, még azt hinném, nem vagyok vicces. Na, nem! Én igenis vicces vagyok vagy legalábbis a szövegeim azok, és nem velem van a baj, hanem velük. És ezt tény kérem szépen. Szóval, amíg vártam, hogy elkezdődjön az óra elkezdtek beszállingózni a diákok. Kisebb nagyobb csoportokban. Jelek szerint mindenkinek van valamiféle csoportja, hát remek akkor már megint ki leszek rekesztve. Bár ki tudja, lehet, hogy nem tekintve milyen jó fej vagyok meg milyen aktív az órán (a tanár kárára) még akár barátokat is szerezhetek. Meg hát valakinek biztos le kell mellém ülnie és akkor már csak fogunk egymáshoz szólni. Vagy nem! Úgy negyedórával később már úgy számoltam, hogy mindenki megérkezet, de sajna mellém pont nem ült senki. Csak ez az egy hely maradt üresen mellettem. Szívás. De hisz ilyen az életem szívom a vért az állatokból! És igen tényleg mindenki megérkezet, mert becsengettek és épp most lépet be a tanár is. Úgy 35 körülinek saccolnám férfi egyed volt, de elég elhanyagolt külsejű, a haja hosszú legalább a válláig ér és össze visszaállt látszik, rajta hogy nem a divat kedvéért növesztette meg, hanem mert nem volt ideje vagy pénze fodrászhoz. A ruhája, mint amit a kutya szájából szedtek ki, de legalábbis abban fürdik mosáskén és aztán már csak a vasalás kedvéért benne és alszik egy hete. Amúgy Kb 170 cm magas szóval nem valami nagy és vézna mondom én, hogy a tanári fizetésből szegénynek nem hogy fodrászra, de még kajára sincs pénze. Csórikám vajon adjak neki adományt vagy mi a szart? Mert ha így folytatja éhen fog veszni és akkor nem lesz tanárunk! Na, mindegy az óra kezdődik hát Nessie jó kislánnyá válik. És a jó kislányok figyelnek az órán!
- Jó napot diákok! Én Mr. Vaugh vagyok. Üdvözlök mindenkit. Jó szemesztert kivánok én a Természetfeletti biológiát fogom önöknek tanítani! A neveket egyelőre még nem tudom, de majd idővel megjegyzem addig is kérek mindenkit, hogy mondja a nevét, ha hozzá szólók! Köszönöm! – fejezte be a kis beszédet. Ahhoz képest, hogy milyen slampos a külseje nagyon jó tudod fogalmazni és beszélni. Nem beszélt hangosan mégis mindenki azonal rá figyelt. Érdekes. De nem sokáig foglalkozhattam ezzel a kérdéssel, mert egyszer csak kivágódott a terem ajtaja és egy fiatal srác rontott be rajta. Látszott, hogy siettet, mert ki volt fulladva. Becsukta az ajtót majd illedelmesen köszönt és elnézést kért a tanártól majd körbe nézet és meglátta, hogy már csak a mellettem lévő hely üres. De érdekes módon nem szomorodott el vagy valami, hanem felragyogott az arca majd sietős léptekkel lehuppant mellém. Én mindezt persze „tátott szájjal moziztam végig”.
- Szia! Remélem nem baj, hogy ide ülök, de már csak itt van hely! Nem mintha bánnám, hogy melléd kell ülnöm. – mosolyodott el. Erre nem bírtam ki én is elmosolyodtam. – Amúgy Erik Blake a nevem. – mutatkozott be.
- Szia! Engem Bella Mason -nek hívnak. De hívj csak Nessie-nek. Ez a bece nevem. – mosolyogtam, mert azt még nem kombináltam össze, hogy fogom elmagyarázni, hogy, lesz a Bellából Nessie.
- Á Nessie mint a Looknessie szörny?
- Ahan tudod éltünk ott egy ideig és rám ragadt. – hú, ezt jól összehoztam. Ügyike vagyok! Szupcsi!
- Király! Nekem csak Erik!
- Rendicsek Erik! – mosolyogtam. Erik –nek hosszú hullámos fekete haja van. Hozzá igézően gyönyörű kék szeme. Az arca már inkább férfias, mint helyes, de még így is nagyon sexi vagy lehet, hogy ettől olyan nagyon dögös nem is tudom. Minden esetre hálát adtam az evolúciónak, hogy adott záróizmokat, mert most csorgott volna a nyálam nem is kicsit. Erik többi testrésze is igen figyelemre méltó volt. Erős széles vállak, lapos izmos has, vastag izmos hosszú lábak és az a széles hát. Hát nem mondom nehéz volt előre nézni és nem oldalra. Bár az tutti hogy Biológia járt a fejembe, de hogy nem az, amit a tanár magyarázott tutti. Én egészen máshol voltam elkalandozva. A szám teljesen kiszáradt alig bírtam egyhelyben megmaradni. És huss, egyszer csak csöngetek vége volt az órának. A mellettem lévő félistenem pedig pakolni kezdett. Eddig észre sem vettem, hogy ennyire eltelt az idő. Ami pedig a legdurvább a tanár nevén kívül semmire sem emlékszem az órából. Ez Ciki! De el kell, még kapnom Eriket mielőtt elmegy.
- Am Erik?
- Igen! – fordult felém.
- Neked most milyen órád lesz?
- Ókori firkantás! Mert? – „ókori firkantás” vagyis Ókori írástudomány.
- Oh, nekem is. Csak tudod, új vagyok itt és nem igazán ismerek rajtad kívül senkit illetve semmit. – pislogtam nagyokat. Még mázli hogy a színészi képeségeimet Apától és nem Anyától örököltem.
- Tényleg új vagy? Mondjuk akartam is kérdezni, mert még nem láttalak. De ha közös óránk lesz – mosolyodott el. – akkor szívesen elkísérlek. Ha akarod, megint ülök melléd?
- Am nem szükséges nem akarlak elszakítani a barátaidtól.
- Ugyan nem nagydolog meg amúgy is, ha új vagy szükséged lesz barátokra és akkor már nem szakítasz el!
- Ez igazán nagyon kedves tőled.
- Na, akkor gyere, mesélek neked!
Így fogtam a cuccaimat és elmentünk a következő termünk felé. Út közben nagyon sok minden megtudtam a tanárokról, a suliról meg úgy általában mindenről. Erik azt is felajánlotta, hogy minden közös óránkon mellém ül. Én ezt nagyon szépen megköszöntem. Sőt azt is mondta, hogy ebédnél nyugodtan üljek oda hozzájuk. És ami a legjobb volt ez idő alatt egyetlen szemét pasis viselkedési normát nem produkált max csak azokat a cukorfalat mosolyokat, amitől néha a zokniba olvadtam az iQ-m pedig rohanvást a béka segge alá süllyedt.

Az élet család nélkül 2. fejezet.

Az élet család nélkül 2. fejezet.

Sziasztok!

Szóval csak annyit szeretnék mondani hogy már jó a géppem de beteg vagyok szóval itthon leledzem viszont a füzet amibe eddig a fejezeteket írtam a kolégiumban hagytam szóval még kell egy kicsit várnotok míg a másik blogra is teszek fel fejezetet. Bocsika de Furtuna a jelek szerint nem pártolt múlt hétten! Sorry! :( Na de most viszont itt van egy új fejezet ígaz nem a leghosszabb amit valaha írtam de most az nem lényeg! Kicsit talán ütösre sikerült mert Nessie kicsit kiakad de hát már megszokhatátok hogy ilyen a stilusom! :) Remélem tetszeni fog! Olvassátok hát! Jah és ne feledjétek most se a megjegyzéseket! ( Most is megköszöném hogy az előző fejezetnél ilyen sokat írtatok csak így tovább és nekem is erőt adtok). Puszika:Rose

Az élet család nélkül

2. fejezet

… később és végül egyedül.

Ki hinné, hogy egy embernek ilyen sok dolog kell a házába? Én biztos nem tudtam és nem is hittem soha az tutti! Végtére is még soha nem kellet ilyet csinálnom! Szerencsére volt annyi eszem, hogy mielőtt elindultam volna vásárolni beugrottam egy bankba és nyitottam egy folyószámlát, be tetem a készpénzem egy részét persze nem az összesset de azért elég sokat. Így fizetéskor nem néztek hülyének, hogy több százezer eurót kész pénzel, fizetek ki. Na, igen a dollárt euróra váltani sem volt kis dollár, de az mindegy.
Már vettem bútorokat, kaját, telefont, leptop-ot és sok más elektronikai kacatot. Úgy hogy már csak egy dolog van hátra! Ideje ruhát venni!
Bár én nem vagyok olyan színes egyéniség, mint Rose vagy Alice, mert inkább a fekete és azon belül is a bőr cuccokra bukom. De azért így is lég sok pénzt ölök ruhákba és cipőkbe! Főleg csizmákba, bár most hogy ilyen meleg helyen lakok nem hordhatok majd olyan gyakran. De nem számít! Szerencsére mivel melegebb az átlag testhőmérsékletem az így ritkábban van melegem is. Viszont Anyáékkal ellentétben én le tudok barnulni, ami fura, lesz tekintve hogy mindig is falfehér voltam!

23 felsővel, 6 nadrággal, 13 szoknyával, 16 pár cipővel és 8 csizmával később.

Most már otthon vagyok. Végeztem a pénzköltéssel. A baj csak az, hogy a bútoraim még nem érkeztek meg. Így nem tudom hova pakolni sem a kaját sem a ruhákat. Sőt ami a legrosszabb se kanapém se ágyam, amire lerogyhatnék és kifújhatnám magam! Ez felháborító! Én mondom ez felháborító! Egy ilyen kiadós vásárlás után még egy fél vámpírnak is le kell pihennie! De hol vannak, már a szállítok? Ha nem jönnek, akkor elmegyek vadászni. Úgy is rég voltam vagy legalábbis most úgy felhúzztam magam, hogy régnek tűnik!

2 őzzel és 4 fa kidöntéssel később.

Végre este 6 –órakor megjöttek a szállítók! Másfél óra múlva végre elmentek a szállítók! Az én agyvizem pedig már olyan szinten felforrt, hogy szerintem el is párolgott! Olyan lusták és hájasak és köcsög munkások voltak, hogy ez már szánalmas a hülye kérdéseikkel meg elmehetek volna a francba. ÁÁÁ
Na, gyerünk, nézzük szépen mindenek a jó oldalát. Végre van, hova lerogynom illetve vannak szekrényeim is így kipakolhatok! Plusz itt van a vadi új leptopom és gépezhetek. Szerencsére elhoztam otthonról a dokumentumaimat így csak át kell másolnom, és mint ha otthon lennék!
ÉS még én nem tudom a pozitív dolgokat észrevenni? Pft! Kérlek, akkor most mit csinálok? Am dühöngök? Jah! A francba! És már megint magamba beszélek! Jézus lehet, hogy szegész Jass azért volt velem olyan sokat hogy elnyelje az őrületem? És azért nem beszéltem eddig magamba? BASSZUS!
Álljunk csak meg az is lehet, hogy azért nem beszéltem eddig magamba, mert mindig figyeltem, hogy mire gondolok mivel Apa ott volt és figyelt. Igen, igen biztos ez a magyarázat! Na, látod Nessie nincs is miért izgulni!
Bakker ezt nem veszem be! Ez hülyeség! Na, jó nyugodjunk le és nézzük tiszta fejjel a helyzetet vagy nem is inkább pakoljunk ki és gépezzünk és ne is foglalkozzunk ezzel a témával!
- Igen ez lesz a jó megoldás! Aha, aha, aha.
Álljunk csak meg mi a jó büdös franc volt ez a többes szám? Már skizofrén i vagyok nem csak örült vagy mi a jó kurva élet van?
Hát igen az élet nehéz főleg annak, aki egész eddigi életében nagyon nagycsaládban élt. Iszonyú fura hogy nem zsongannak körülöttem hogy nem zaklatnak hogy nem ölel át Anya vagy Esme, hogy nem akar Rose vásárolni cipelni pedig mennék magamtól is, hogy Apa nem izgul hogy esetleg valami bajom fog esni és minden gondolatomat gondosan áttanulmányozza, hogy Jass-al nem menekülünk ki ketten az erdőbe hogy ne kelljen őket hallgatni vagy az ő esetében érezni, hogy Emmett nem szekál minden ki apróság miatt amit elkövetek vagy éppen azért mert nem követek el, de még Carlisle is hiányzik hogy nem vizsgál meg hogy nem tanítgat engem. Egyszerűen csak hiányoznak. Nem kicsit nem nagyon, hanem iszonyúan. És még erre mondják, hogy a vámpír nem társas lény? Vagy talán pont ez a baj, hogy inkább vagyok ember, mint vámpír és ezért vágytam a szabadságra miközben pedig mindennél fontosabbnak érzem azt, hogy együtt legyek a családommal? Nem tudom! Talán Carlisle tudná, sőt biztos is hogy tudná, de ha nem is fejből, akkor tutti, hogy addig ki sem jönne a dolgozó szobájából, míg meg nem tudja a választ. Igen (ez a gondolat megmosolyogtatott) bárcsak itt lenne (ez pedig el is szomorított.

Az élet család nélkül!

Na jó! Most kész van a fejezet! És remélem nemsokára a Hale testvérekel és haladni fogok. Sajnélom hogy ilyen sokáig tartott de kicsit el vagyok veszve a nagyvilágba. Sok dologgal halmoz el az éj év! Remélem jól sikerült ez a fejezet! Elismerem irtó ideges vagyok miatta. :)
De remélem feleslegesen. Majd kiderül. Úgy gondoltam hogy megmaradok Nessie lázadó stilusánál. Ez jobban kézre esik. Nem akartam egy összerört Nessie-velkezdeni a törit. :)
Na de nem húzzon tovább az időt. Ime! Jó olvasást!:)

Az élet család nélkül!

1. fejezet

A fontos teendők…

Nessie szemszöge:

Kimentem a reptérre. Persze taxi hívtam. Előre foglaltam jegyet két repülőre is, csak a biztonság kedvéért. Még mázli hogy én akárhova mehettek, mert nem csillogok úgy a napfénybe, mint az igazi vámpírok. Szóval vettem egy jegyet Stockholmba mintha valaha is oda mennék és egyet Oviedóba. Mindig is érdekelt a régészet és ott sok nagyszerű lelőhely van. Persze előbb majd elvégzem a hozzá való egyetemet. Meg azt is szeretném tudni milyen napfényben élni. Anya emberként imádta, de sajna ők nem mehetnek ilyen helyre így én se mentem. Egész ez idáig. Meg, ha esetleg utánam jönnek, akkor is könnyebb lesz elmenekülni. Elég csak kimenni a napra és már nem is követhetnek. Briliáns.
A repülő út hosszú volt. Nagyon hosszú, de legalább zökkenő mentes. Miután földet értem beültem egy taxi-ba és elvitettem magam a szálódába. Addig itt szállok, meg míg nem találok egy jó kis lakást. Kivettem egy kényelmes kis szobát nem akartam túl nagyot, mert az túl feltűnő lett volna. Nem akarok minden áron segíteni nekik abban, hogy megtaláljanak. Így is nehéz volt a hamis papírokkal. Még Forks-ban csináltattam őket. Hát igen érdekes nevem lett. Bella Mason. Nem a legjobb, de legalább igaz. Mert tök sokan hívnak Bellának, állításuk szerint nagyon hasonlítok Anyura a Mason meg Apu emberi neve szóval megint csak igaz. És még nekem mondják, hogy nem figyelek a részletekre, meg hogy mindig csak hazudok. Na, ezt kapjátok ki kiscsébéim olyan állnév, ami nem állnév. Tök csúcs vagyok. Na, szóval itt vagyok, a hotelben épp az egyetemeket nézegetem.
- Azt hiszem a legjobb és legegyszerűbb választás az az Oviedói Egyetem Történelem kara lesz! – úhh már megint magamba beszélek. Ez már kezd a szokásommá válni. Na, mindegy! Ha így haladunk lehet, hogy nem is lesz kivel beszélnem és akkor már legalább magammal megbeszélhetem! Ja, legyünk optimisták! Pfhúj!
- Korog a gyomrom ideje lesz kihasználni azt, hogy van szobaszerviz! –mosolyogtam. Fogtam a telefont és rendeltem kaját a szobámba. Hamarosan kopogtattak is!
- Megyek!
- Senorra Masen! – jött az inas.
- Oh! Köszönöm!
- Semmiség! Tehetek Senorra-ért még valamit?
- Nem! Köszönöm Sebastian! – olvastam el a névkártyáját! Elköszönt majd elment. Én meg ott maradtam a fincsi kajával…
Annyi minden összeettem, hogy örültem, hogy nem tudok elhízni! Vagy ha mégis majd átúszom a Csendes-óceánt, hogy lefogyjak!
Miután végeztem fogtam minden szükséges adatott illetve pénz és elindultam az egyetemre. Sajna még nincs saját autóm ezért taxi kelet fognom majd elmondanom hova akarok menni. Soha nem szeretem taxi-zni.
Mikor végre oda értem megfogadtam, hogy még ma szerzek egy kocsit. Na de mindegy bementem az épületbe majd megláttam az INFORMÁCIÓS irodát. Kopogtam majd benyitottam.
- Jó napot!
- Jó napot! Miben segíthetek? – kérdezte egy fekete negyvenes éveiben járó nő az asztala mögött.
- Am szeretnék érdeklődni a felvételt illetően.
- Rendben akkor foglaljon helyet. – mikor leültem így szólt. – Rendben akkor melyik karon szeretnél tanulni?
- A Történelem- Régész karon.
- Nagyszerű ott még van hely számodra. Lennél szíves a neved?
- Oh, elnézést. Bella Masen! – mutatkoztam be.
- Én Senorra Bizton vagyok! De hívj csak Maria-nak.
- Rendben!
- Nos, akkor kérném a…- bla, bla, bla. és ez így folytatódott még másfél órán keresztül mire minden leírtunk bemutattam és letiztáztam. Mire vége lett azt hittem, hogy izomgörcsöt kapott a szám a rengetek vigyorgástól. De örömmel tapasztaltam, hogy kiválóan beszélnek angolul, ami nagy megkönnyebbülés, mert ugyan tudok spanyolul nem a legkedvesebb nyelv, amit beszélek. Readásul a vigyorgás annyi erőmet elvette, hogy semmi nem maradt volna arra, hogy a szavait értelmezzem. De legalább büszkén kijelenthetem, hogy én is egyetemista vagyok. Bár az órarendem kicsit fura. Ilyen óráim lesznek, mint: Ókori írás tudomány meg Muzeológia. Nem is tudtam, hogy vannak ilyen tantárgyak!
Na de mindegy úgy döntöttem, hogy veszek egy autót. Tudom, hogy kicsit bizarrul hangzik, mert, hogy nem lehet csak úgy besétálni egy helyre, hogy hé, kell egy kocsi. Nem ahoz hossza papírmunka meg miegymás. De nem nekem, ha valaki kéz pénzel, fizet plusz elég bóra valót ad akkor gyorsan a helyükre kerülnek azok az aláírások. Be is mentem egy autó szalonba, és amikor kijöttem már egy gyönyörű Peugeot 308 CC boldog tulajdonosa voltam. Nem is volt nehéz…
Így már taxi nélkül kezdtem el albérlet után kutatni…
Négy óra megfeszített keresgélés után meg is találtam a tökéletes házat. Van, egy szép nappalija egy terasszal a konyha egybe nyílik a nappalival és az étkezővel egy kis konyha sziget választja el őket. Egy csini kis hálószoba fürdő zuhannyal és káddal is. És readásként van egy jó kis dolgozó szoba is. Olyan mintha pont nekem álmodták volna meg.