Az élet család nélkül 8. fejezet.

Sziasztok! Nos itt az újjabb remélem minenki tetszését elnyeri majd! :D Am ezzen felül szeretném megkérdezni hogy érdekelne e titeket egy olyan bejegyzés amiben Nessie tulakdonsága/személyisége lenne felsorolva? Úgyanis mivel én megváltoztattam Nessie karakterét úgy gondoltam hogy összegyűjtöm hogy most így ebben a töriben milyen is Nessie. És hát Mami azt mondta ez talán titeket is érdekelne! Szóval ezzúton szeretném megkérdezni valóban érdekelne e titeket? Válaszotokat kérlek kommikban tudatni velem. Köszönöm és Jó olvasást! Puszika:Rosalye.

Az élet család nélkül.

8. fejezet.

Mr. Macska

Miután az osztálytársaim és a Tanárom kicsodálkozták magukat, ami elég hosszadalmas volt. És hosszabb is lett volna, ha és, és Démon egy, egy ingerült mozdulattal nem sietetjük a dolgokat. De végre elkezdődött a lovaglás óra. Mondanom sem kell isteni volt. Démonnal a lovaglás átment valami teljesen más ( nem kell, hülyének nézi de) sokkal istenibb cselekvésbe. Én nagyon élveztem! És úgy vettem észre négylábú barátom is így állt a dolgokhoz. Minden esetre Miss. Rosemarie– nak hála (aki úgy mellékesen még mindig nem volt képes feldolgozni, hogy meglovagoltam Démont) nem kellett bemennem utolsó órára, tesire. Így kicsit tovább maradtam az istállóban. De nem sokkal mert, úgy döntöttem, ha már kicsit több időm marad arra, hogy azt csináljak, amit akarok, hát felfedezem egy kicsit a várost és lehet, hogy egybe kötöm egy kis vásárlással is. Tudom, tudom azt mondtam nem szeretek vásárolni, de azért mégsem vagyok annyira ellene a dolognak, mint mondjuk Anyu! Szeretek vásárolni csak nem mindig és nem mániákusan. Ez nagyon fontos nem vagyok MÁNIÁKUS vásárló, mint Rose!!!
Szóval elindultam a parkoló felé, viszont amikor oda értem nem várt meglepetés fogadott. A parkoló teljesen kihalt volt kivéve egy személyt.
- Am szia, Erik! – köszöntem oda az autója mellett bíbelődő alaknak.
- Szia… szia Nessie! – fordult hátra.
- Hát te hogy, hogy itt vagy?
- Ezt én is kérdezhetném? Csak nem engem keresel? – mosolyodott el azzal a pasis mosollyal, amivel azt üzeni „Tudom, hogy tudod, hogy tudom”! Általában az ilyen idegesít, de neki elnéztem, mert piszkosul jól állt neki.
- Nem, le kell, hogy lombozzalak. Nem miattad jöttem ide, sőt el is felejtkeztem rólad egészen addig, amíg most meg nem láttalak! – mondtam unottan úgy mintha éppen a bevásárló listát sorolnám fel.
Oké, oké elismerem ez mélyre ment, de akkor is egy ilyen alkalmat képtelen vagyok kihagyni! Égesetek meg máglyán miatta, ha úgy tetszik, de ez van! Ezt kell szeretni vagy utálni!
- Hé, Aú ez ezért fájt! Olyan kegyetlen vagy! Teljesen leépíted azt a kicsi kis önbizalmamat, ami van!
- Hú! Még hogy kicsi önbizalmad, kérlek, ezzel ámítod magad? Szegénykém! Hát akkor enyém a megtisztelő feladat, hogy közöljem veled. Neked nem önbizalmad van, hanem egód! Readásul akkora hogy az iskola falai repedeznek tőle! Fogadok azért vagy még itt, mert nem bírod bepréselni a kocsidba! Filóztam is rajta hogy tudtál ide jönni vele! – mosolyogtam ördögien.
- Na, most lebuktál! Mégis csak gondoltál rám!
- Hogy te meg kora egy egoista barom vagy!
- Köszike a bókot sokan mondták már!
- Jah sajnálom is azokat a szegény lányokat!
- Hidd, el nem kell őket sajnálni! Sőt sokan irigyek is rájuk!
- Ja! Főleg az öngyilkos hajlamúak irigykednek! Amiért ők nem kaptak el tőled semmit!
- OK! Feladom te nyertél! Ilyen beszólásokkal inkább nem versenyzek!
- Azt jól teszed! – tettem csípőre a kezem. Persze csak a hatás kedvéért! – Nos ha én nyertem, akkor mond el, hogy mit keresel itt!
- Épp el akartam menni, mert nincs több órám!
- De miért most? Már rég elkezdődött a következő óra! – közben közelebb sétáltam hozzá! Persze termetesen, csak azért mert az én kocsim is arra van… ha elfordulunk úgy 180 fokot. Szóval tényleg tök arra felé van… nem Erik miatt sétálok arra! Áh dehogy!
- Igen, de mivel késtem tesiről, le kellet dolgoznom a késést!
- Oh! Sajnálom, bár te kerested magadnak a bajt.
- Ja, tudom! Na és te? Miért vagy már itt? Neked nincs tesid?
- Nincs! Kaptam felmentést erről az óráról! – nekidőltem a kocsijának! Szép kocsija volt egy, ha jól gondolom Hummer, szép fekete fényezéssel. Igazán „elegáns” egy terepjáróhoz lépest. De látszott rajta hogy oda figyelnek rá. – Majd később elmesélem.
- Okés! Mit szólnál kávé és kaja mellett? – kérdezte. Én meg nem értetem semmit? Talán lehet, hogy jobban kéne figyelnem arra, hogy mit mond, mint arra hogy milyen szép szeme van? Talán de még nem biztos!
- Hogy mi?
- Mit szólnál, ha kávé és kaja mellett folytatnánk ezt a beszélgetést? – mosolygott úgy hogy tisztán ki tudtam olvasni belőle tudja, hogy miért nem figyeltem az előbb. De én szépen játszottam az ártatlan szőke libát.. A baj csak az, hogy én nem vagyok, szőke nem vagyok liba és sajnos nem sajnos egyáltalán nem vagyok ártatlan!
- Jah.
- Vagy más programod van? – kicsit megbántottnak tűnt.
- Nem, nincs más programom. – mosolyogtam. Oké tudom úgy volt, hogy körül nézek a városban, de végül is azt máskor is meg tudom csinálni viszoonnntt Erik-kel randizni már nem biztos!! – Szóval menjünk!
- Okéé! – vigyorgott. – De akkor ez egy randi ügye? – nagyon, nagyon ügyelt rá hogy a randit csupa nagybetűvel mondja.
- Miért te szeretnéd, hogy randi legyen? – incselkedtem.
- IGEN! Naná hogy igen.
- Hát jó! - sóhajtottam fáradtan. – Legyen gyereknap! – legyintetem csak, hogy biztos hiteles legyen az előadás. A belsőmben viszont ujjongtam, nagyon is tetszet az ötlet, hogy randizzak Erik-kel.
Megegyeztünk, hogy ő megy elől és én követem, tekintve hogy még nem ismerem a várost, így hiába is mondaná, meg hol van, az étterem nem tudnám hova kell menni. Körülbelül 20-25 percig tartott az út. Am esetleg említetem már, hogy itt, ha sietsz még a gördeszka is gyorsabb a kocsinál? …
Bementünk az étterembe és kaptunk egy asztalt kint a teraszon. Mondanom sem kell nagyon, hm, impozáns hely! Ha értitek, mire gondolok!
- Mit hozhatok Önöknek? – kérdezte a pincér miközben átnyújtott egy-egy étlapot. A pincér amúgy csak mellékesen egy nagyon magas nagyon fiatal és nagyon helyes pasi volt. hosszú fekete haja lófarokba volt fogva, de még így is a háta közepéig ért emelet pedig zöld szeme szinte ragyogott. Tök olyan volt, mint egy helyes kandúr macska. És hát én mindig is szeretem a fekete bundájú zöld szemű cicákat… Jó persze tudom, Szégyelld magad Nessie egy randin, egy másik pasin legeltetni a szemedet nem szép dolog. De hát én soha nem volt az etikett nagykövete.
- Én kérnék egy dupla expresszó kávét és három dl kólát, lehetőleg hideget! – mondtam. Említetem, már hogy szerintem koffeinből sosem elég?
- A kávéhoz cukrot vagy tejet esetleg?
- Nem kérek semmit! – sziszegtem kicsit ingerülten. Nem csípem, hogy mindig ezzel baztatnak…
- Értem! – írta le kicsit hitetlenkedő arckifejezéssel? – És önnek uram?
- Egy sima kávét két cukorral és egy pohár ásványvizet.
- Értem máris hozom! – ment el.
- Nem gondolod, hogy egy kicsit, de csak egy kicsit koffeinfüggő vagy? – kérdezte Erik.
- Nem egyáltalán nem gondolom! – vontam vállat. – Amúgy te mit fogsz enni?
- Terveim szerint egy gyrosst. És te?
- Hát lássuk csak… rántott csajt sült krumpli! – néztem fel rá.
Ezek után Mr. Macska kihozta az italokat, majd felvette a rendelést. Meglepő módon alig negyed óra múlva már falatozhatunk is. Miután megettük rendeltem még egy kör italt.
- Szóval akkor neked van egy tetoválásod? – kérdezte. Most épp ez volt a téma.
- Igen. A csípőm bal felén.
- És mit ábrázol?
- A Halált kaszával a kezében a lábainál pedig koponyák vannak, a koponyák körül pedig egy kevés tűz.
- Az komoly! Mondjuk, tőled nem is lehet mást várni.
- Hát igen valahogy nem vagyok a rózsaszín pillangó híve. –erre felnevettet.
- Jézus! El sem tudnálak úgy képzelni. – nevetett tovább majd elő húzott egy doboz cigit a zsebéből.
- Csak nem cigizel?
- De am miért te nem? – vett a szájába egy szállat.
- Egy időben, de aztán lebeszéltek róla. – finoman fogalmazva.
- És most kérsz egy szálat? –Ezen elgondolkodtam egy percre. Miért ne dohányozhatnék megint? Hisz régebben is csak azért hagytam abba, mert a többiek megkérték Jasper-t hogy nyomja el a cigizési vágyamat. Vicces hogy a sok halhatatlan cikiz a cigi káros hatásai miatt! De visszatérve most nincsenek itt a többiek és valószínű, hogy nem is lesznek!
- Ha nem gond? – vettem el egy szálat.
Még beszélgetünk úgy húsz-harminc percet. Amikor a kocsikhoz mentünk még elkérte a számom. Majd beültünk az autónkba és mindketten mentünk a saját fejünk után.