Az élet család nélkül 16. fejezet

Az élet család nélkül
.
16. fejezet.

Sziasztok!
Már inkább nem is mondok semmit. Csak hogy ez a fejezett A Névtelen Szerbiai Lánynak szeretném küldeni! Köszönök mindent. És jó olvasást! :) Puszika:Rosalye

Nessie szemszöge:

A nap már pirkadt, mire ismét összeszedtem magam. Az egész átkozott éjszakát összegömbölyödve töltöttem. A könnyeim egy idő után már nem folytak, de képtelen voltam felkelni és legalább az ágyig elvonszolni magam. Örülten reménykedtem, hogy elfog, a fáradtság vagy legalább elájulok. De nem voltam ilyen szerencsés. Hatalmas súllyal nehezedett rám az életem. Az a rengeteg hiba, amit elkövettem és az a sok ember, akit megbántottam. Egészen idáig meg voltam győződve róla, hogy igazam volt mikor eljöttem. Hogy jogos hogy saját életet szeretnék… Csak most értettem meg, hogy mennyire önző is voltam, vagyok valójában! Tudtam mekkora fájdalmat okozok mindenkinek mégis lelkiismeret-furdalás nélkül otthagytam őket. Egyszer sem gondoltam bele, milyen akadályai lehetnek annak, hogy egyedül éljek az emberek között. Mindig csak a saját szemszögemből gondoltam a dolgokra, és egyszer sem merült fel bennem, hogy talán figyelmet kellene fordítanom arra mekkora fájdalmat, okozhatok a velem együtt élő embereknek. Folyton csak a saját érekeim és érzéseim vezéreltek. Mérhetetlenül ostoba és önző vagyok! Itt van végre az ideje annak, hogy összeszedjem magam és tovább álljak. Azt hiszem az lesz mindenkinek a legjobb! Erik szemszöge: Este miután eljöttem Ness-től írtam mindenkinek egy sms-t, hogy Ness haza jött és hogy jól van. Nem mentem bele a részletekbe mivel nem beszéltük meg, hogy milyen sztorit akar majd előadni. De igazából már nem is érdekel. Azt csinál, amit akar én akkor is mellette leszek. Nagyon rosszul esik, hogy annyira nem ismer, hogy egy ilyen szövegel, akar beetetni, hogy nincs túl az ex-én. Mármint tudom, hogy nincs túl rajta teljesen, de közel sem ez az, az ok, ami miatt elment. Csak azt nem tudom…Oh, a francba!!! Halálra rémiszt a saját telefonom, kurva jó tényleg!
- Igen?
- Erik, itt Z! – jött a mély brit akcentusos hang.
- Szevasz ese! – rágyújtottam. Ha Z felhív, annak olyan okai vannak, amihez egy dogoz cigi egyszeriben is kevés lenne, de próbálkozni szabad.
- Na, mi van? Békülő sex volt? – hát igen lehetne mit fejleszteni a stílusán, de nálam mindig is a kedvelt tulajdonságai közé tartozott a nyílt őszintesége. Nos, mindig kivéve most.
- Nem! Amúgy meg nem tudom…
- Ne szövegelj, nem azért hívtalak, hogy csacsogjunk az időjárásról.
Oh hogy rohadna meg. Igaz hogy Z a legjobb barátom, de azért néha rohadtul örülnék, ha szorult volna belé némi tapintat.
- Nem tudom bazd ki! Az az érzésem hogy bőven titkol előlünk dolgokat és most is hazudott nekem, legalább is részben. Azt hiszem az a terve, hogy elküld maga mellől mindenkit, aztán meg eltűnik.
- Carajo! Ese, jó nagy szarban vagy! És ha jól sejtem, akkor nektek most vége?
- Sí, nagyon úgy néz ki!
- És mit tervezel?
- Nem tudom… me siento una mierda!
- Na, ide figyelj. Ismerjük, egymást már a franc se tudja mióta. Ha nem akarod elveszíteni, akkor, bírd rá, hogy itt maradjon. Vagy így hogy már nem a tiéd inkább azt akarod, hogy elmenjen? Me oyes? – dörmögte bele.
- Sí! Igazad van. Szólj a többieknek, hogy holnap már nyolcra legyen mindenki az egyetemnél, de mást ne mondj!
- Entiendo! – és letette.

Mindannyian kint voltunk a parkolóban pedig még nyolc se volt.
- Szóval mi a terved?
- Nem tudom, meggyőzőm.
- Ennyi?
- Igen Z, ennyi!
- Miért neked talán van jobb ötleted?
- Nincs, de már neked se nagyon lesz!
- Ezt hogy érted?
- Most parkolt le!
- Ha figyelne, talán észrevenné.
- Kösz Rikky, én is szívből szeretlek. –tapostam el a cigimet.
- Mi van? Mit vársz, hogy tüntetést szervezzek a tiszteletére?
- Jah az nem lenne rossz. – röhögött fel Ed.
- Erik, figyel, biztos vagy benne hogy el akar menni? – Szegény Gaby. Ő volt a legjobban kiborulva, nem is csoda tekintve milyen jobba lettek Ness-el.
- Miért talán korán kelőnek ismered?
- Rikky! – csattantunk fel egyszerre.
- Idióták, nézzetek már rá! – szólt vissza.
És hát, igaz volt. Nincs mit szépíteni, Ness szarul nézet ki! A szemei beesetek, a bőre falfehér és szinte alig ált a lábán. Ahogy körül se nézve ballagott az egyetem felé. Hirtelen csend lett, már nem kérdezett senki semmit, csak meredten álltunk és bámultuk a közeledő alakot. Aki egyszerre volt ismerős és ismeretlen. Eddig a szívem mélyén biztos voltam benne, hogy meg tudjuk akadályozni abban, hogy elmenjen. Most kirázott a hideg és elbizonytalanodtam. Ez nem az a lány, akit mi, én ismerek és szeretek. Ez valaki, már akit nem biztos, hogy meg tudok állítani. Ness még mindig nem nézett körbe, nem vette észre dermedt csoportunkat. Tudom, hogy valamit tennem kellene, de nem tudom, hogy mit, pedig már mindjárt itt lesz.
- Ez nem lehet igaz! – kiáltott fel végül Gaby. Majd Ness nyakába ugrott, aki pedig teljes döbbenettel fogadta a kitörést.
- Gaby, kérlek, hagyd abba… megfojtasz… - próbálta lefeszegetni magáról.
- Nem érdekel, megérdemled! – törölgette a szemeit. – Hogy teheted ezt velünk? Vagy magaddal… Istenem annyit aggódtam érted! El sem hiszem, hogy csak úgy elmentél…
- Gaby, én sajnálom! – szipogott egy kicsit Ness is, majd felnézett ránk is. – Én tényleg nagyon sajnálom! – zokogott.
És ekkor jött a nagy baráti ölelés, ahogy az már lenni szokott. Még Rikky is szó nélkül csatlakozott, ami igen nagy csoda.

Nessie szemszöge:

- El sem hiszem milyen önző vagy! – szólalt meg a megvető hang a fejemben. – Az előbb még nem úgy volt, hogy az ő érdekeiket fogod előtérbe helyezni? És ezért elmész innen?
- Nos de! – válaszoltam saját belső hangomnak.
- Ahhoz képest most itt ölelkezel velük a nagy filmes jelenetben! Elég egy picsogó kislány és máris oda az elhatározásod. Hát büszke vagyok rád! Szánalmas! – tűnt el.
Kibontakoztam az ölelésükből, a belső hangnak (akár honnan jött is) igaza van. Nem ezért jöttem ide.
- Srácok, figyeljetek! – megköszörültem a torkom, hátha majd kevésbé tűnik, kétségbeesetnek. – Én azért jöttem ide, hogy kiiratkozzam, és hogy elbúcsúzzam tőletek.
- Tudjuk, vagyis sejtettük. – szólt Erik. Úr isten, még ránézni is fáj. – Mi pedig azért vagyunk itt, hogy megakadályozzuk ezt!
- Akár erőszakkal is! – vigyorgott Ed.
Gondolom szegény oldani próbálta a levegőben lévő feszültséget, de nem igazán sikerült.