"Betűk, csupán ennyi maradt nekem...

Sorok, melyek közt felfedezhetem...

Közös múltunk, emlékeit...!"


Rosalye Blake.

2012. január 17., kedd

Az élet család nélkül 11. fejezet




Sziasztok! Sajnálok mindent. Ezt a fejezett Alex66 -nak ajánlanám. köszönöm a támogatást és természetesen egyáltalán nem vagy idegesítő. sajnos magánéleti problémák miatt nem sikerült eddig fejezett felraknom. Őszintén sajnálom és tényleg ne haragudjatok ettől kezdve már tényleg nem állhat semmi az utamba mi megakadályozná hogy írjak. :) Puszika: Rosalye.
Az élet család nélkül. 11. fejezet. Nessei szemszöge: A hetek a hónapok csak úgy repültek, sikeresen elvégeztem az első szemesztert. Ami amúgy tök meglepő, tekintve hogy minden szabad időmet a bandával töltöttem. Olyan jól összekovácsolódtunk, persze nem volt ugyan olyan mindenkivel a viszonyom. Ricky például nem lett az öribarim de attól még barátok lettünk. Ed már nem nyomult csak egy nagyszerű baráttá avanzsálódott. S persze ott volt Erik, aki bár rettenetesen jó barát, de annál azért több is. na, nem mintha történt volna bármi is köztünk… bár gyakran találkoztunk a banda nélkül csak kettesben. Ilyenkor előfordult, hogy tanultunk, de leginkább csak dumáltunk, kibeszéltük, hogy milyen könyveket olvastunk (szerencsére nagyjából hasonló volt az ízlésünk) de volt, hogy épp egy új akció filmet néztünk meg, s eközben szépen rászoktam a cigire. A lakásomban is történtek változások. beszereztem a kedvenc fegyvereimet és a hozzájuk tartozó engedélyeket, illetve lakótársakat fogadtam, két angyalcápa személyében. Olyan békések, szépek és valahogy még is vadak. Erik egyszer azt mondta kicsit hasonlítanak hozzám. Csak én nem a vízben élek és sokkal többet beszélek. Épp most kezdődőik a tavaszi szünet. persze nem fogunk itthon maradni, úgy határoztunk, hogy elmegyünk Z-ék vidéki nyaralójába. Állítólag varázslatos egy hely, lehet hegyet mászni, túrázni és egy csomó adrenalin függőknek való dolgot csinálni és persze az elmaradhatatlan piálás is korlátlanul meg van engedve. Én már rég összepakoltam csak arra vártam, hogy Erik és Ed megérkezzen, és majd együtt induljunk. Épp rágyújtottam mikor megszólalt a csengő, jellemző mindig a legjobbkor. beengedtem a két fiút megittunk egy kévét majd elindultunk. az út több mint hat órás volt. mégis minden percet megérte. Mert valóban hihetetlenül zöld, napfényes és szabad volt a környezetbe érkeztünk. a ház egy emeletes faház volt, amely a birtok közepén állt. kicsit hasonlított Alice erdei házához. Mostanság már nem fáj úgy a mellkasom, ha rájuk gondolok. Anyára és apára is sokat gondolok már, hogy vajon mit csinálhatnak otthon. de végül mindig kiverem a fejemből az ilyen gondolatokat, pont, mint most. Két nap múlva már voltunk sziklát mászni, ejtőernyőzni és vadvízi evezésen is, minden este ájulásig ittunk. A harmadik napot lustálkodással és egy kis regenerációval töltöttük. este kimentünk piknikezni és a csillagokat nézni, szigorúan alkoholmentes nappá nyilvánítva a napot. Ricky-n volt a sor hogy zenét szolgáltasson, amikor Erik megfogta a vállam s intett, hogy beszélni szeretne velem, majd elindult a vállán egy pokróccal a fák felé. követtem egészen addig mi már a fák takarásában voltunk ott leterítette a földre a plédet és leült rá. - Gyere, ülj le te is! – intett maga mellé. - Na mizu? – ültem le. - Csak mostanság nem sok alkalom volt, hogy egy kicsit kettesben lehetünk volna, és gondoltam jól esne neked is a nyugi! – nézet rám, bár volt valami furcsa idegesség a hangjában mintha nem lenne biztos abban, amit mond. - Jó ötlet tényleg rég volt utoljára hogy csak ketten voltunk. - Akkor jó! – de ezek után nem mondott semmit. Olyan feszültnek tűnt, mint aki nem találja a megfelelő szavakat pedig ez Erikre nem volt jellemző. - Tényleg pont mielőtt eljöttünk volna találtam egy tök jó könyv sorozatott - fogtam bele a fecsegésbe. jó tudom ez nagyon csajos szokás, hogy ha beáll az, kuss, akkor nekem dumálnom kell, de ez van. – szerintem neked is tetszene, van benne egy csomó természetfeletti lény, meg rosszfiúk, jófiúk és – de nem tudtam folytatni, mert Erik befogta a szám, na, nem a kezével annál sokkal édesebb módot talált, megcsókolt. De ez a csók már nem olyan volt, mint az előbbi beszélgetésünk, ebben már nem volt semmi bizonytalanság. Ez már egy igazi szenvedélyes, érzéki csók volt. megfűszerezve azzal, hogy Erik iszonyú jól csókol…