Az élet család nélkül 2. fejezet.

Az élet család nélkül 2. fejezet.

Sziasztok!

Szóval csak annyit szeretnék mondani hogy már jó a géppem de beteg vagyok szóval itthon leledzem viszont a füzet amibe eddig a fejezeteket írtam a kolégiumban hagytam szóval még kell egy kicsit várnotok míg a másik blogra is teszek fel fejezetet. Bocsika de Furtuna a jelek szerint nem pártolt múlt hétten! Sorry! :( Na de most viszont itt van egy új fejezet ígaz nem a leghosszabb amit valaha írtam de most az nem lényeg! Kicsit talán ütösre sikerült mert Nessie kicsit kiakad de hát már megszokhatátok hogy ilyen a stilusom! :) Remélem tetszeni fog! Olvassátok hát! Jah és ne feledjétek most se a megjegyzéseket! ( Most is megköszöném hogy az előző fejezetnél ilyen sokat írtatok csak így tovább és nekem is erőt adtok). Puszika:Rose

Az élet család nélkül

2. fejezet

… később és végül egyedül.

Ki hinné, hogy egy embernek ilyen sok dolog kell a házába? Én biztos nem tudtam és nem is hittem soha az tutti! Végtére is még soha nem kellet ilyet csinálnom! Szerencsére volt annyi eszem, hogy mielőtt elindultam volna vásárolni beugrottam egy bankba és nyitottam egy folyószámlát, be tetem a készpénzem egy részét persze nem az összesset de azért elég sokat. Így fizetéskor nem néztek hülyének, hogy több százezer eurót kész pénzel, fizetek ki. Na, igen a dollárt euróra váltani sem volt kis dollár, de az mindegy.
Már vettem bútorokat, kaját, telefont, leptop-ot és sok más elektronikai kacatot. Úgy hogy már csak egy dolog van hátra! Ideje ruhát venni!
Bár én nem vagyok olyan színes egyéniség, mint Rose vagy Alice, mert inkább a fekete és azon belül is a bőr cuccokra bukom. De azért így is lég sok pénzt ölök ruhákba és cipőkbe! Főleg csizmákba, bár most hogy ilyen meleg helyen lakok nem hordhatok majd olyan gyakran. De nem számít! Szerencsére mivel melegebb az átlag testhőmérsékletem az így ritkábban van melegem is. Viszont Anyáékkal ellentétben én le tudok barnulni, ami fura, lesz tekintve hogy mindig is falfehér voltam!

23 felsővel, 6 nadrággal, 13 szoknyával, 16 pár cipővel és 8 csizmával később.

Most már otthon vagyok. Végeztem a pénzköltéssel. A baj csak az, hogy a bútoraim még nem érkeztek meg. Így nem tudom hova pakolni sem a kaját sem a ruhákat. Sőt ami a legrosszabb se kanapém se ágyam, amire lerogyhatnék és kifújhatnám magam! Ez felháborító! Én mondom ez felháborító! Egy ilyen kiadós vásárlás után még egy fél vámpírnak is le kell pihennie! De hol vannak, már a szállítok? Ha nem jönnek, akkor elmegyek vadászni. Úgy is rég voltam vagy legalábbis most úgy felhúzztam magam, hogy régnek tűnik!

2 őzzel és 4 fa kidöntéssel később.

Végre este 6 –órakor megjöttek a szállítók! Másfél óra múlva végre elmentek a szállítók! Az én agyvizem pedig már olyan szinten felforrt, hogy szerintem el is párolgott! Olyan lusták és hájasak és köcsög munkások voltak, hogy ez már szánalmas a hülye kérdéseikkel meg elmehetek volna a francba. ÁÁÁ
Na, gyerünk, nézzük szépen mindenek a jó oldalát. Végre van, hova lerogynom illetve vannak szekrényeim is így kipakolhatok! Plusz itt van a vadi új leptopom és gépezhetek. Szerencsére elhoztam otthonról a dokumentumaimat így csak át kell másolnom, és mint ha otthon lennék!
ÉS még én nem tudom a pozitív dolgokat észrevenni? Pft! Kérlek, akkor most mit csinálok? Am dühöngök? Jah! A francba! És már megint magamba beszélek! Jézus lehet, hogy szegész Jass azért volt velem olyan sokat hogy elnyelje az őrületem? És azért nem beszéltem eddig magamba? BASSZUS!
Álljunk csak meg az is lehet, hogy azért nem beszéltem eddig magamba, mert mindig figyeltem, hogy mire gondolok mivel Apa ott volt és figyelt. Igen, igen biztos ez a magyarázat! Na, látod Nessie nincs is miért izgulni!
Bakker ezt nem veszem be! Ez hülyeség! Na, jó nyugodjunk le és nézzük tiszta fejjel a helyzetet vagy nem is inkább pakoljunk ki és gépezzünk és ne is foglalkozzunk ezzel a témával!
- Igen ez lesz a jó megoldás! Aha, aha, aha.
Álljunk csak meg mi a jó büdös franc volt ez a többes szám? Már skizofrén i vagyok nem csak örült vagy mi a jó kurva élet van?
Hát igen az élet nehéz főleg annak, aki egész eddigi életében nagyon nagycsaládban élt. Iszonyú fura hogy nem zsongannak körülöttem hogy nem zaklatnak hogy nem ölel át Anya vagy Esme, hogy nem akar Rose vásárolni cipelni pedig mennék magamtól is, hogy Apa nem izgul hogy esetleg valami bajom fog esni és minden gondolatomat gondosan áttanulmányozza, hogy Jass-al nem menekülünk ki ketten az erdőbe hogy ne kelljen őket hallgatni vagy az ő esetében érezni, hogy Emmett nem szekál minden ki apróság miatt amit elkövetek vagy éppen azért mert nem követek el, de még Carlisle is hiányzik hogy nem vizsgál meg hogy nem tanítgat engem. Egyszerűen csak hiányoznak. Nem kicsit nem nagyon, hanem iszonyúan. És még erre mondják, hogy a vámpír nem társas lény? Vagy talán pont ez a baj, hogy inkább vagyok ember, mint vámpír és ezért vágytam a szabadságra miközben pedig mindennél fontosabbnak érzem azt, hogy együtt legyek a családommal? Nem tudom! Talán Carlisle tudná, sőt biztos is hogy tudná, de ha nem is fejből, akkor tutti, hogy addig ki sem jönne a dolgozó szobájából, míg meg nem tudja a választ. Igen (ez a gondolat megmosolyogtatott) bárcsak itt lenne (ez pedig el is szomorított.