14. fejezet.
No, estés chingando!
Nessie szemszöge:
Épp a tengerparton süttetem maga, mint mostanság oly sokszor. Nagyon pihentető és egyben iszonyat kellemes érzés… semmire nincs gondom, Konstantin mindent elintéz helyettem. Nem is tudom mikor voltam utoljára ennyire kiegyensúlyzott. Nagyon jó érzés.
- Hogy vagy kedvesem? – Lépet mellém Konstantin.
- Nagyszerűen, de kérlek, ülj le mellém, vagy kitöröm a nyakam. - Olyan nagyon magas vagy! – mosolyogtam rá.
- Ahogy óhajtod! – helyezkedett el mellettem.
Olyan sok mindent nem értek vele kapcsolatban. Sokszor tőr rám a kényszer hogy elárasszam a kérdéseim tömkelegével, de aztán mindig elfelejtem mit is szeretnék.
- Olyan furcsa hogy csillogsz. – hajtottam a felem a combjára, ezzel könnyítve meg, hogy fel tudjak nézni rá. Ő pedig elkezdet játszani egy haj tincsemmel.
- Miért nehogy azt mond, hogy nem láttál még vámpírt napon?
- De csak ritkán, általában nem mennek napra az emberek miatt. Nekem meg amúgy is, tök fura, mert én alig csillogok, az emberek nem is veszik észre… és tudod, van az a mondás, hogy mindenki magából indul ki!
- Az emberek! Alja nép… hisz nézd, mit tesznek a környezetükkel, förtelem. Én nem megyek túl gyakran a közelükbe így én nem érzem magam feszélyezve fényes nappal úgy, mint a fajtám nagy többsége!
- Kérlek, beszélj még! Annyira szépen beszélsz, olyan jó hallgatni a hangod! – feljebb emeltem a fejem, hogy meg tudjam csókolni. Hisz olyan szexi volt így ragyogva a napsugaraktól, kellemes kis mosollyal a száján…
- Hogy is lehetne neked ellent mondani… ugyan akkor három hete vagy már itt velem, talán most mással is tölthetnénk az időt, mint beszélgetés! – nézet rám nagyon komolyan azokkal a bíborvörös szemeivel.
- Mire gondolsz? – kérdeztem kacéran, hisz természetesen értetem a célzást.
- Valami ilyesmire… Az ölébe húzott és olyan intenzitással csókolt, mint még soha. Úgy éreztem mintha folyékonnyá válnék szakértő kezei közt. Levette rólam a bikini felsőm, miközben az ajkaimról áttért a nyakamra majd kínzó lassúsággal folytatta útját egyre lejjebb, míg végül el nem ért a melleimig. Eleinte a két mellem közti völgyet fedezte fel majd áttért a mellbimbóimra olyan felfokozott állapotba hozva, hogy azt hittem menten elvesztem az eszem. Kezeivel viszont már a lábaim közt kutatott. Eleinte csak cirógatott majd letépte rólam a bikini alsóm is, és már nem kegyelmezet. A hosszú ujjai már bennem jártak ki be, már nem bírtam én sem magammal és meglovagoltam az ujjait. Nem is kellet sok és már a gyönyörben úszva sikítottam a nevét… Ahogy a gyönyör hullámai elapadtak és kezdet tisztulni a fejem. Az első kép, amit az agyam képes volt feldolgozni az, az hogy Konstantin rövidnadrágja milyen közel van hozzám, és hogy alatta mekkora erekció dudorodik. Felugrottam bár alig tudtam megállni a lábamon. Azzal azonban tisztában voltam, hogy valami nagyon nincs rendben velem. És bár azt még nem tudtam mi, biztos voltam benne hogy köze van az ősi vámpírhoz így az a legjobb, ha minél távolabb vagyok tőle.
- Mi a baj kedvesem? – nézett rám negédesen.
- Nem vagyok a kibaszott kedvesed! Mégis mi a faszt műveltél te velem, mond?
- Én semmit.
- Hazudsz! – kiáltottam. – Az utolsó tiszta emlékem, ahogy kiérünk a barlangból. És épp haza karok indulni. - De végül inkább itt maradtál velem. – bólintott.
- Igen, mert te csináltál velem valamit! Azonnal mond el hogy mit!
- Nem csináltam semmit! – komorult el a tekintete.
Hát jó, ha szép szóval nem megy, akkor majd erővel. Na, nem vagyok annyira bolond, hogy rátámadjak. Tisztábba vagyok vele, hogy úgy semmi esélyem se lenne. De van nekem egy, képességem, aminek most hasznát tudom venni. Koncentráltam és beleolvastam az elméjébe…
- A jó kurva anyádat! Te rohadt szemét utolsó, szarházi strici! – őrjöngtem.
- Beléd meg mi ütött? - és igen most tisztán érezem, ahogy próbál bejutni a mentális pajzsomon.
- Ne is próbálkozz te panocha! No, estés chingando!
- Te meg miről beszélsz?
- Ne kamuzzál nekem, az előbb bele olvastam az elmédbe tudok mindent. És meg ne próbálj még egyszer bele mászni az elmémbe! Felkaptam magamra a pólóm és a sortom, ami ott hevert a homokba, majd elkezdtem hátrálni. Mikor rájött, hogy mit tervezek utánam szólt!
- Ne menj el! Oye!
- Oluídalo! Cállate el hocico! Adiós, cabrón! – fordítottam neki hátat.
- Por favor, oye! Estoy enamorado!
- Estás loco?
- Non, mi amor…
- Állj, mond inkább angolul… - mordultam rá, tartva a távolságot. Kész voltam bármelyik pillanatban olajra lépni!
- Rendben, csak te kezdtél spanyolul beszélni.
- Igen mert szeretek spanyolul káromkodni, de most nincs kedvem állandóan szótárazni…
- Értem! Én mióta megláttalak, csak rád tudok gondolni. Éve óta gyötör ez az érzés és most, hogy hirtelen itt volt ez az alkalom… hibáztam elismerem. Soha nem lett volna szabad használnom rajtad a képességemet.
- Hogy működik pontosan ez a képesség?
- Nos, képes vagy megváltoztatni az egyéneket. Hasonlóan, mint Jasper Cullen de én nem csak az érzelmeket, hanem a gondolatokat, és bizonyos szinten a tetteket is képes vagyok befolyásolni.
- Hát mit ne mondjak pazar egy képesség! – nos, tényleg az, bakker ehhez képes nekem nincs is semmim!bazd ki szín tiszta mázli hogy sikerült vissza nyernem a józan eszem… hisz ki tudja, lehet örök életemre a kis bábja lettem volna, és bármit megtehetett volna velem… jézus tisztára, mint egy szex rabszolga és egy buta liba keveréke! – És hogy gondoltad így hagysz pár évszázadig még meg nem unsz? És mi az, hogy mióta megláttál? Nem emlékszem, hogy valaha is találkoztam volna veled, pedig mit ne mondjak nem vagy egy sablon figura…
- Még kicsi voltál azért nem emlékezhetsz, amikor a Voulturie le akarta mészárolni a családod, akkor én is ott voltam.
- De gondolom nem, a mi oldalunkon indultál harcba?
- Elismerem, hogy nem.
- Költői kérdés volt! De a másik kérdésemre nem adtál még válasz? Mégis mit terveztél tenni velem? – már elégé megnyugodtam, ő pedig a jelek szerint tényleg bánja, amit tett.
- Nos, nem tudom, annyira örültem mikor megtaláltalak, és amikor kijelenteted, hogy elmész én nem gondolkodtam csak cselekedtem… aztán pedig féltem feloldani, mert tudtam, hogy mennyire meg fogsz majd gyűlölni! - nos, a fickó vagy kurva jól tud hazudni vagy igazat mond. Minden esetre el kéne döntenem, hogy mi legye vele!
- Na, jó, öntsünk tiszta vizet a pohárba. Én, nem szeretlek, és te sem szerethetsz, mivel nem is ismersz.
- De…
- Jó tudsz rólam mindent, de nem tőlem, hanem mert kinyomoztad. Hidd el a kettő közt ég és föld a különbség.
- De akkor sem akarlak elveszíteni.
- Figyi, nekem most mennem kell. Így is oltári nagy szarban vagyok neked köszönhetően. De gondolom, úgyis megvan neked az e-mail címem, nem?
- De meg van.
- Na, akkor én most elmegyek, de tartjuk a kapcsolatot, aztán ki tudja a végén még magamtól is beleegyezek egy randiba, vagy kiábrándulsz belőlem. Oké?
- Gondolom nincs már lehetőségem.
- Nincs!
- Akkor elfogadom. –sóhajtót egy hatalmasat.
- Remek, figyi lehet még egy kérdésem?
- Persze. – csillant fel a szeme. A kis gané.
- Khm… szóval mivel te olyan „sokat” tudsz rólam, gondolom egy úttal a félvérűekről is sokat tudsz. Igaz?
- Hát igen. Miért?
- Előfordulhat olyan, hogy egy félvérűnél felfokozott érzelmek miatt eluralkodjon a vér szomj? – hú, kimondtam, de jó pacsi nekem.
- Hmm, szerintem nem lehetetlen, de mondjuk, ha feltételezzük, hogy te vagy az a félvérű akkor már nem valószínű hisz soha nem ittál emberi vért és kezdetek óta állatok vérét iszod, eddig úgy tudom minden probléma nélkül.
- Igen ez eddig igaz.
- Így viszont a válaszom inkább a nem.
- Hát rendben köszike. Most viszont már tényleg megyek. – És ezzel végre tényleg elindultam, több héttel a tervezet után. Válasz nélkül arra miért akartam Eriket megenni, ja és ami a legszebb majdnem lefeküdtem egy ős öreg Voulturies vámpírral, aki félig a rabszolgájává tett! Nos, ez is egy dög unalmas hónap volt.
Spanyol kifejezések:
Panocha – Gyáva szar
No, estés chingando! – Ne baszogass!
Oye! – Hallgass meg!
Oluídalo! - Felesd el!
Cállate el hocico! – Fogd be a pofád!
Adiós, cabrón! – Viszlát, szemétláda!
Por favor - Kérlek
Estoy enamorado! – Szerelmes vagyok?
Estás loco? – Megörültél?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése