Az élet család nélkül. 10.fejezet.

Az élet család nélkül.

Ezt a későn érkezet fejezetett, szeretném Anna -nak ajánlani. Ha még elfogadja, ennyi idő múltán!
Puszika:Rosalye

10. fejezet.

A part gyönyörű volt. Igazán káprázatos, a homok nem az a cucc volt ami ha egyszer belemegy a cipődbe, soha nem jön ki. de nem is volt föld vagy iszap. Minden esetre örültem mint a majom a farkának, hogy térdig érő fekete műbőr csizmába jöttem. Így ha fene fenét eszik sem tud belemenni ez a homoknak nevezett izé. amúgy a csizmán kívül volt még rajtam egy fekete farmer sort és egy fekete passzos top. A hajam leengedtem, nem igazán szeretek vele vacakolni, "Jaj most így kössem föl?" vagy "Jaj most elégé kivasaltam?" típusú mondatokat én nem szeretnék kiejteni a számon. vagy ha esetleg mégis, valaki sürgősen üssön le!
- Szóval merre kell menni? - kérdeztem meg Eriket.
- Hát ott arra, ahol van az a kidőlt fa. utána nem sokkal van a barlang. - mutogatott.
- Oké, akkor egy pill csak felpakolok a cuccokból és már mehetünk is!
- Várj segítek én is!
- Oké, gyere akkor. - nyitottam fel a csomagtartót.
- Te szent Makléra! mennyi mindent hoztál te? - hüledezett.
- Hé, te mondtad hogy hozzak annyit amennyit gondolok. És nem akartam túlzásba esni! - hajtottam le a fejem.
- Csak ennyit? mert nem akartál túlzásba esni? Na ez jó vicc. Ness én úgy értetem, hogy ez rengeteg. - vigyorgott 32 foggal.
- Komolyan? Nálunk ennél több kell egy bulihoz!
- Hát akkor ne hariz de elég iszákos családod van!
- Kösz! - mosolyogtam én is.
- Na gyere menjünk, had kapjunk derék sérvet. - fogta meg az egyik doboz piát.
Én is nyúltam és már jól fel is pakoltam mikor eszembe jutott, hogy nekem elvileg egy gyenge és törékeny kis csajt kéne játszanom. Így gyorsan visszatettem pár dobozt és próbáltam úgy megtenni ezt kis rövid utat, mintha nagyon nehéz lenne ennyi minden t cipelni. Közben meg alig bírtam ki nevetés nélkül olyan könnyűek voltak a dobozok. De akárhányszor ránéztem Erik erőlködést leplező arcára mindig eltudtam fojtani a nevetést. Hiszen hogy nézne már ki, ha ő majd megszakad én meg vigyorogva cipelek háromszor annyi dolgot.
De hál' Istennek, még mielőtt esetleg valami őrült nagy baromságot csináltam volna, meghallottam hogy jönnek a többiek.
- Sziasztok! - üdvözült mindenkit Gab.
- Várj had segítsek! - ez persze Ed volt. adtam neki pár dobozt, ahogy az egy jó kislányhoz illik!
- Csak hogy végre itt vagytok. Már azt hittük hogy jobb dolgotok akadt. - gúnyolódott Ricky.
- Tényleg? Lehet jobban járnál ha inkább nem magadból indulnál ki, mindig! - jött az én cenzúrázott kis megszólalásom. de sajna számításaimmal ellentétben, nem szólt vissza. Csak felhúzta az orrát, megfordult és vissza ment oda ahonnan jött! Ami sajna nem a pokol csak a barlang volt!
Ezután Gab is utána ment, hogy remélhetőleg enyhüljön a kis jégkirálynő. Z, Ed, Erik és én pedig visszamentünk a kocsimhoz a többi dobozért.
Így már hogy négyen voltunk, már könnyebben és sokkal gyorsabban elvittük a barlangba a csomagtartóm tartalmát.
Erik nem nagyzolt mikor azt mondta király egy hely. távol volt mindentől, kivéve a tengertől. A víz gyönyörű azúrkék, a homok fehér a nap ragyog. A barlang kellemesen hűvös volt, a víz közelsége miatt pedig párás. a helyen látszott hogy ez egy "törzshely". a fal itt ott ki volt kopva, a homokban tűzrakó hely, párnák, pokrócok és gitárok. Tess, Gaby, Emma és Ricky a párnákon ültek, úgy tűnt talán van remény és a kis jégkirálynő nem rontja el végleg a buli fillinget. Bár ki tudja - valószínűleg még ő maga sem!
- Azt mondják itt nekem, hogy legyek veled kedvesebb! De mond csak miért kéne annak lennem? - vetette oda flegmán a már említet személy.
Én teljesen figyelmen kívül hagytam és a gitárokat nézegetem.
- Ki tud játszani? - kérdeztem, láthatólag tovább bosszantva Ricky-t.
- Mindanyian tudunk játszani, de a legjobban Ricky tud. Miért talán te is tudsz játszani? - nézet kutakodón Z.
Eddig míg szinte alig szólt hozzám, meg is illetődtem rendesen a nagy figyelemtől.
- Hát igen, így is mondhatjuk.
- Oh, klassz gyere adunk egy gitárt játssz rajta! - ültetek le egy pokrócra majd a kezembe adták a hangszert.
- Énekelni is fogsz? - kérdezte Gab, közben mindenki leült valahová.
- Hát persze a kis hercegnő, mindenben tökéletes. - fintorgott ellenlábasom.
Igazándiból nem akartam énekelni. valahogy mindig zavart a közönség. hiába írtam egy dalt azt mindig csak magamnak játszottam el. Az megnyugtatott, soha nem azért játszottam hogy kérkedjek a tudásommal. egyszerűen csak szeretem pengetni a hurokat és közben kiénekelni magamból az érzéseimet.
De Rickyből már nagyon elegem van, elfogadom hogy nem kedvel, ez van! De elegem van a szemétkedéseiből! Nagyon!
- Igen kis jégkirálynő. Bár nem vagyok tökéletes, énekelni tudok. És tekintve hogy az égvilágon semmit sem tudsz róla, leszel szíves abba hagyni a szemétkedést!
- Tényleg és mégis miből gondolod hogy megmondhatod nekem, mit csinálhatok és mit nem? - állt fel. Én is felálltam. Ha már lúd legyen kövér!
- Eszemben sincs megmondani. Egyszerűen csak elegem van ebből. Az nem érdekel ha nem bírod a képem, ez van nem lehetek mindenki szíve csücske. De igazán észrevehetnéd hogy a többiek hangulatát is elrontod! HA azt akarod elmegyek. De ne rontsuk el a többiek napját is!
Láttam hogy meglepődött, körülnézet majd újra rám emelte fekete szemeit.
- Rendben, igazad van. De nem kell elmenned. - ült le. - Na hajrá énekelj, aztán majd kiderül melyikünk játszik jobban! - és ekkor olyan dolog történt amire soha nem számítottam. Rám mosolygott!
Szünetet tartó agytekervényekkel ültem le. majd a kezembe vettem a gitárt és eljátszottam az egyik kedvenc számomat amit magam írtam, az Örökét. nagy sikere volt, és innentől jól ment a buli. Megtanítottak egy számot, és közösen játszottuk, énekeltük el. Fürödtünk a tengerben, sokat nevettünk és olyan jól éreztem magam, min talán még soha.
Végül ott is éjszakáztunk. S bár Erik sokallta az ellátmányt, mire reggel felkeltünk már semmi sem maradt.