Nos...

Sziasztok!
Nos, kérdőív eredménye:
Hogy sokkal jobban kedveitek Eriket, mint Ed -et.
Hogy evvel mindenki egyet ért-e azt nem tudom.
Beszéltem pár emberrel msn-en de ők például teljes egészében Ed pártiak.
Ugyan akkor viszont a közvélemény szerint Eriket kedvelitek jobban.
Én még nem döntöttem el hogy kit kedvelek jobban.
Hisz végül is mindkettőjüket én „teremtettem” így hát nem csinálhatom, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat! :P
Legalább is szerintem.
Szóval még azt sem döntöttem el, hogy most Nessie melyik pasival jöjjön össze.
Bár vannak elképzeléseim!
Na, csak ennyit akartam!
Puszika
UI: Ha nektek is vannak, elképzeléseitek akkor szívesen várnám őket komi formátumában! :D Szóval nem bánnám, ha segítenétek eldönteni ki, legyen a befutó!
Köszike!
Puszika

Az élet család nélkül 6. fejezet.

Sziasztok! Sajnálom hogy csak most rakok új fejezett. De sajna az éretségi miatt nincs sok időm. Remélem nem haragszotok! Puszika!

Az élet család nélkül.

6. fejezet.

Hajjaj! Ez így nem lesz jó!

Miután mindketten sikeresen szétröhögtük a vakbelünket! Összeszedtük a cuccainkat és próbáltuk rendszerezni az agysejtjeinket, kisebb nagyobb sikerrel.
- Khm… milyen órád lesz most? – kérdezte Ed.
- Ö… - most jött a kisebb siker. – izé Töri. – jutott végre az eszembe.
- Oh. – sóhajtott.
- Miért neked?
- Áh, nekem Egyiptológia lesz. De majd beszélünk még! – mosolyodott el kényszeresen. Aham szóval nem csak én éreztem jól magam a társaságában.
- Abban biztos lehetsz! – kacsintottam.
- Király! És ha szabad megtudnom milyen órád lesz, Töri után?
- Egy pillanat és megmondom. – gyorsan előkaptam az órarendem a táskámból és megnéztem. – Lovaglás lesz! – gyors titokban még megnéztem lesz ezen a lovaglás után órám? Sajna lesz majd Terepgyakorlat. Na de, hogy az mi a lószart takar (csak hogy ironizáljak a lovaglás órával.) nem tudom. Minden esetre inkább nem mondtam, hogy lesz még utána órám. – És neked? – csábosan elmosolyodott.
- Nekem is! – erre már én is mosolyogtam.
- Nos, akkor, ha akarod, eléd megyek és elkísérlek a lovardához.
- Oké! A 23-as terembe leszek.
- Ok! Akkor én megyek is. – pillantott el a fejem mellet. – Majd talizunk! – dobott meg egy mosollyal.
- Okés. Szia! – Ezután megfordult és elment. Én is indulni akartam, amikor megláttam miért is siettet annyira Ed. Legalább is azt hiszem! Bár lehet, hogy tévedek.
- Szia, Erik!
- Szia Nessie! Mehetünk Törire?
- Jah persze menjünk! – már vagy két perce mentünk, mikor eszembe jutott. – hé, amúgy neked nem tesi órád lesz?
- De!
- Akkor meg miért engem kísérgetsz, amikor már – pillantottam az órámra – bemelegítened kéne?
- Hát majd gyorsan öltözök! De el akartalak kísérni. Nehogy nekem eltévedj! – pöckölte meg az orrom.
- Hé, ez nem vicces! – morogtam.
- De az! Csak nem neked! – nevetett. Idő közben megérkeztünk a teremhez.
- Hát akkor, köszi, szépen, hogy elkísértél és, hogy miattam késel az óráról. De van egy jó hírem is!
- Mi az?
- Hát Töri, után nem kell értem jönnöd és így hamarabb lelépned Tesiről.
- Miért?
- Hát mert lovaglás órám lesz. És Ed -nek is az lesz így azt beszéltük, meg hogy majd ő jön értem.
- Ja, értem. – komorodott el az arca.
- Szóval most… szia!
- Persze szia! – és sietős léptekkel elrohant. Szeretem volna azt hinni, hogy azért siet, hogy az órára oda érjen, de valahogy éreztem, hogy nem így van! Bántott a dolog mivel úgy éreztem miattam bántódott meg. Vagyis inkább azt, hogy én bántottam meg. De nem igazán tudom, hogy mivel.
Miközben ezeken a cseppet sem szívderítő gondolatokon filóztam, bementem a terembe és leültem a leghátsó padba. Szerencsémre ez az órám senkivel sem közös a bandából. Így a nélkül gondolkodhattam a fiúkon, hogy bárki megzavart volna. Még az sem tűnt fel, hogy bejött a tanár az meg aztán, hogy elkezdődött az óra. Így majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a csengő, jelezve hogy vége az órának. Teljesen le voltam döbbenve. Nem emlékeztem semmire az órából. Sőt annyira le voltam maradva, hogy még elő sem szedtem a könyveimet. Mondjuk, így legalább nem kellet azzal vesződnöm, hogy elpakoljam őket. Jah, persze legyünk optimisták. Mintha az olyan könnyű lenne. Fogtam a táskámat és kimentem a teremből. Mikor kiértem Ed már ott volt és rám vigyorgott.
- Szia!
- Szia Ed! – köszöntem majd elindultunk.
- Milyen volt az órád?
- Jaj, ne is mond majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt az a rohadt csengő!
- Nahát, tényleg? Ilyen érdekfeszítő volt az óra, hogy még az időérzéked is elment?
- Ha az lett volna! –pufogtam. – Azt sem vettem észre, hogy elkezdődött az a kiaszott előadás. Úgy telt el az egész, hogy én odáig nem jutottam, hogy kivegyem azt a nyomi könyvet a táskámból. Azt sem tudom nő vagy férfi ezen a tanár, aki tartotta!
- Azta az komoly! – nevetett.
- Az volt! De mond csak milyen ez a lovaglás óra?
- Tudsz lovagolni?
- Igen, tudok. – hál Istenek hogy Rose elvitt ilyen programokra. Na meg persze Jake-n is sokat farkasogoltam. De az már a múlt kár rajta rágódni.
- Akkor jó! Arról szól az egész… - és így tovább sorolta és sorolta, hogy miket csinálunk miegymás. Én csak értelmetlenül Hümmögtem és bollógadtam. Majd megállt és odafordult felém, milyen a szemembe nézet. Hirtelen olyan gondolat úszott az elmémbe hogy talán meg fog csókolni. És hogy őszinte legyek hiába hogy egész Töri óra alatt rajtuk rágódtam nem jutottam közelebb a ketteshez. Maradtam az egyesen! Valószínűleg látta a szemembe a tanácstalanságot így végül elfordul és így szólt.
- Itt is vagyunk! Üdv a Lovardában!
Hatalmas épület volt. Rengeteg boksz-al, legalább negyven vagy inkább ötven ló volt. Láttam sok szertárt ahol a lovak felszerelései voltak. Volt nem messze tőlem egy csigalépcső sor, ami az emeletre vitt. Gondolom, arra lakhat a gondnok vagy (ennyi ló mellé) gondnokok. Messzebb a boksz-ok mögött láttam egy társalgó félét ahol több diák is beszélgetett. Illetve nem sokkal messzebb két ajtót ezekkel a feliratokkal; Női öltöző és férfiöltöző.
A Lovarda, ahogy én láttam teljes egészében fából volt (ha leszámítjuk a lovakat).
- Ez hatalmas! – adtam szót csodálatomnak.
- Bizony az! Gyere, menjünk, bemutatlak a többieknek.