Az élet család nélkül.
12. fejezet.
Ezt nem hiszem el…
Sziasztok! Nos biztos vagyok benne hogy nem fog majd tetszeni a vége...:) De azért tudjátok hogy szeretlek titeket! <3 Puszika: Rosalye.
Erik szemszöge:
Már az első „randink” óta szeretem volna megcsókolni. De nem sokkal utána, már tudtam, hogy felesleges lenne próbálkoznom, hisz semmi esélyem. S hogy akkor most mégis miért csókoltam meg mégis? Nos, nem tudom, hetek óta alig bírom kontrolálni magam, így most feldobtam mindent egy lapra. Lesz, ami lesz alapon… Ha el is utasít, remélhetőleg barátok még maradhatunk. Ha pedig esetleg… valami csoda folytán én is tetszenék neki, akkor minden álmatlan éjszaka megérte… basszus azért remélem az utóbbi… Talán vehetem esélyként hogy Ness visszacsókolt. Egyik kezemet a tarkójára csúsztatom, a másikkal a hátát cirógatom, majd lassan leengedtem a plédre. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem szakítottuk meg a csókunkat. Ez azért már tényleg bíztató nem? Úgy helyezkedtem, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen, illetve hogy még véletlenül se nehézkedjem rá, hisz olyan kis törékeny alkata van. Bár a csókja tüzes, vad és édes… Pár perc múlva pihegve néztünk egymás szemébe. Szinte belevesztem gyönyörű örvénylő szemeibe. - Erik azt hiszem beszélnünk, kéne! – el sem hiszem, de csak most vettem észre, elpirult. - Valóban át kellene gondolnunk a kapcsolatunk jellegét. - Nos, megcsókoltál… - Te pedig visszacsókoltál. - Am igaz! - Na, jó Ness, ne játszadozzunk, nekem te ennél fontosabb vagy. Beszéljünk normálisan, őszintén. Tudom, hogy te is többre értékeled az egyenes beszédet, mint a körítést. Meg amúgy is nem nőttünk már ki ebből? - De igazad van! – mosolyodott el. A feszült légkör enyhült. - Szóval neked mit jelent pontosan ez a csók? – felültünk. Asszem fekve valahogy fura lenne ezt megbeszélni. - Nem tudom pontosan. – sóhajtottam. – De abban biztos vagyok, hogy szívesen lennék több mint a barátod. De ha te csak úgy tudsz rám tekinteni. Csak barátként érzel irántam, akkor azt is elfogadom. Nem mertem a szemébe nézni. Inkább a csillagokat tanulmányoztam. Ness sokáig hallgatott, már minden reményem szélnek eresztettem s beletörődtem, hogy az, ami az előbb történt semmit sem jelentett. S csak egy egyszeri véletlen baleset volt, bár avval is tisztában voltam, hogy ez a „baleset” csak még több álmatlan éjszakát fog majd okozni nekem. Ekkor hallottam, meg hogy megmozdult, őszintén szólva azt hittem feláll és elmegy… De ennél nagyobbat nem is tévedhetem volna, kezével maga felé fordította az arcom, hogy egyenesen a szemébe nézek, mikor kimondja az ítéletem. - Ha te is benne vagy, szerintem érdemes lenne megpróbálnunk milyen, lenne együtt. – s most ő csókolt meg.
Ness szemszöge:
Kézen fogva sétáltunk vissza a többiekhez. Ahhoz képest, hogy görcsben állt a gyomrom, hogy vajon mit fognak szólni… csak ránk vigyorogtak, de tényleg még Z is! Ami csak annyit jelenthet, hogy ők már mindent tudtak előre. Csak én voltam ilyen vak hogy fel sem tűnt, jellemző. Később a Gabi – val közös szobánkban feküdtünk. Eddig senki sem kérdezősködött, de itt már nem bírta tovább drága barátnőm. - Szóval mesélj milyen volt? – ült fel vigyorogva. - Mire vagy kíváncsi? – vigyorogtam én is. - Hát az elejére, a végére, a közepére. Mindenre az utolsó veszőig. – szorongatott már, már veszélyes szenvedéllyel egy párnát. - Nos, eleinte beszélgettünk meg ilyenek, aztán lekapott csak úgy a semmiből. – próbáltam pontosan visszaemlékezni. Annak ellenére, hogy milyen nyugodtnak tűnhetem, valójában csak úgy dúltak bennem az érzelmek. És egy kicsit még sokkos is voltam. Igen, fiúk elmondanám, hogy egy ilyen akció rendesen lesokkolja ám a lányokat. De attól még nyugodtan csináljátok! - És milyen volt? Hogy csókol? De akkor azért összejöttetek? - Miért érdekel ez téged ennyire? – pirultam el. - Hát mert a barátnőm vagy szóval íratlan törvény hogy ilyenkor mindent tudni kell, másrészt meg bár Erik jó pasi meg minden, ne értsd félre nekem olyan, mint egy báty vagy mit tom én, de egyik ismerősünkkel se volt még kapcsolata és azért ennyi idő után már én is rohadt kíváncsi vagyok arra, hogy milyen lehet pasiként! Hogy olyan e, mint egy félisten, de aztán sajna nem nagyon nyújt semmit, vagy… - hagyta lógva a mondatott. - Biztosíthatlak róla, hogy lazán van olyan kurva jó pasi, mint amilyen eszméletlenül sexi! - Ááááááá! Én úgy tudtam! - sikongatott. - …halkabban még a végén azt hiszik, épp meg akarlak ölni! – nevettem ezen a halál csajos reagáláson. Annyira üdítő volt velük lenni, annyira emberi, annyira normális. Bár ha valaki látja ezt a jelenetet mindenre gondolt volna csak a „normális” szóra nem. Folyamatosan nevettünk. Elég volt egymásra pillantanunk és máris tehetetlenül kuncogtunk tovább. Ekkor azonban kivágódott az ajtónk és két zseblámpás, alsógatyás mindenre felkészült srác rontott be rajta. Na, jó mindenre felkészültek kivéve arra, amit találtak! - Ti meg mégis mi a francot csináltok? – kérdezte Erik, akinek ajkán már a jól megszokott félmosoly játszott. A két reménybeli megmentőnk közül ő volt ugyanis az egyik. A másik szerencsés Z volt. Ő Erikhez képest gyorsan átlátta a helyzetet, vagy legalábbis annyit hogy nincs semmi olyan veszély, amitől ő megmenthetne. A saját hülyeségünkkel egyedül kell boldogulnunk. - Csak beszélgettünk nem történt semmi. Bocs, hogy ilyen hangosak voltunk. - Está bien. Csak aggódtunk, hogy valami bajotok esett! Nagyon mélyen egymás szemébe révedtünk. Szinte érezni véltem, ahogy a szikrák kipattannak kettőnk között. - Öhm, Z. Nem kísérnél el Ed -hez? Beszélni szerettem volna vele csak nem tudtam mit csinálnak a fiúk kettesben, - kacsintott Erikre. – meg amúgy is olyan nagy és sötét ez a ház… - Rángatta ki a szobából szegény srácot, miközben folyamatosan locsogott tovább. De legalább ezzel bizonyította, hogy valóban ott vannak kettőnk közt azok a szikrák! Erikkel egyszerre sóhajtottunk mikor becsukódott az ajtó. - Ez azért elég átlátszó volt! – motyogtam csak úgy magamnak, de persze meghallotta. A néma kussban ez mondjuk nem is akkora teljesítmény. - Hát, ja. – vigyorodott el. Nem úgy festet, mint akit ez különösebben zavar. Mellékesen ez is imádom benne, hogy ő minid olyan amilyen. Nem is próbálja különösebben leplezni az érzelmeit. Ha a szemébe nézek, ki tudom találni mi, játszódik azok mögött a gyönyörű szemek mögött. Ezért is olyan ciki hogy nem vettem észre, tetszem neki. - Andas bien? – Na, igen ez a másik, mióta rájött, hogy én is beszélek spanyolul a legváratlanabb helyzetekben kezd el spanyolul beszélni. Az a legjobb, amikor keveri nekem az angolt meg a spanyolt. Néha teljesen lefáraszt. Főleg mert bár beszélem a nyelvet, annyira nem a kedvencem, plusz mivel csak tanultam nem beszélem a szlenget. S mondanom sem kell, ő használ szlenget is, és élvezi, hogy gondolkodom azon vajon mit mondott. Egyszer sajna még arra is rákényszerültem, hogy végül megkérdezem, mert nem jöttem rá. De akkor és ott megfogadtam, ha a fene fenét eszik is, akkor sem lesz többet ilyen. Szerencsére ez nem egy ilyen mondat volt. Kezét az arcomra tette én pedig hálásan simultam bele, pont, mint egy kiscica. - Köszönöm! – szaladt ki a számon. Egyből el is pirultam. Erik magához ölelt, s én szorosan simultam hozzá. Csak ezután kezdtem kételkedni az ötlet nagyszerűségén. Tekintve hogy rajtam csak egy fekete top volt fekete francia bugyival, rajta pedig egy fekete testhezálló bokszer volt… Ahogy egymás szemébe néztünk felizzót köztünk az eddig lappangó tűz. Faltuk egymást. Messze magunk mögött hagytuk már a finomkodást, más csak a vágyunk maradt s elszabadultak az érzelmek. Hevesek voltunk, vadak s minden perc egy örökkévalóságnak tűnt, amikor épp nem egymást csókoltuk. Ez csak akkor történt, meg amikor a ruhákkal bajlódtunk. Valahol egy távoli kis hang figyelmeztetni próbált valamire, de túl halk volt én pedig túlságosan is el voltam foglalva hogy jobban odafigyeljek. Meztelenek voltunk, az a kevés ruha, ami eddig elválasztott minket már a padlón hevert. Az ágyamban feküdtem, Erik felettem fél fekvőbe kinyomta magát, bár nem látszott, hogy ez esetleg erőfeszítésbe kerülne számára. A pillantásom lejjebb vándorolt kecses nyakára, széles izmos vállára, le a kulcscsontján, egyre lejjebb kockás hasán le egészen addig ahol már szemtől szembe találhattam magam izgalmának ékes bizonyítékával. Nem bírtam magammal, a látvány teljesen lenyűgözött. Annak ellenére, hogy vámpírok között nőttem fel és hogy egy vérfarkas volt a vőlegényem, teljesen felgerjesztett Erik kívánatos teste. Persze részletekben már láttam ezt, azt, de teljes premier plánban csak most kaptam meg. Átfontam a kezemet a nyakán, a lábamat a csípőjén és egy könnyed mozdulattal átfordítottam magunkat, hogy most én legyek felül. Mert ahhoz, amit most csinálni akarok, erre szükségem van. A járomcsontjától indulva végig csókoltam markáns vonásait, elképesztő izmait le már bőszen meredező farkáig. Eleinte csak nyalogattam majd szopni kezdtem úgy, hogy éreztem a teste görcsbe rándul a kéjtől ezzel jelezve mennyire jó is az, amit csinálok. De engem sem kell félteni, élveztem én is, ahogy egyre jobban duzzad a számban, élveztem azt az édeskés sós ízt, amit minden egyes alkalommal lenyaltam, leszopogattam róla. - Ness… - morogni kezdtem, ezzel jelezve, hogy ne most, ne szakítson félbe. - Ness hagyd abba, kérlek. – kivettem a számból, bár a nyalogatást nem hagytam abba és kézzel is rásegítettem nehogy kiesen a ritmusból. - Miért? –kérdeztem. - Azért querida. Mert, Dios mío, mindjárt elmegyek! De már késő volt, a háta ívbe hajlott, a szemhéja lejjebb ereszkedett. Én közben gyorsan visszavettem a farkát a számba és nyeltem a gyönyört, míg alább nem maradt. Pihegett a mellkasa fel lemozgott. - Bendita! Mi amor el sem hiszem mit tettél! – nevetett. – Ezt még visszakapod! Feljebb másztam, rajta hogy meg tudjam csókolni. A csók újult erővel kellette fel a vágyait, éreztem, ahogy az alhasamnál egyre keményebb lesz, újra. S most ő volt, aki egyik pillanatról a másikra átfordított minket. Ismét én voltam alul, s éreztem, ahogy kutakodó ujjai egyre közelebb kerülnek céljukhoz. A szájával közben már a melleimet kényeztette, szopogatta, nyalogatta, harapdált is, de az agyamba már csak a vágy lángolt, hogy érezem végre a farkát magamban, érezem, ahogy ki bejárkál bennem, mert ha nem elemésztenek a lángok. Mindeközben fürge ujjai már bennem jártak ezzel is csak fokozva a vágyam. Olyan tökéletesen találta meg azt a pontot, ami olyan nagyon jó! Hogy már éreztem is az orgazmus első hullámait. Az egyetlen, amire nem számítottam, hogy az orgazmuson kívül a kínzó szomjúság is elönti a testem. Már láttam, ahogy megfeszülnek az izmaim, hogy lefogjam Eriket, amíg belemélyesztem a fogaimat a nyakába… Halálra rémültem önön vágyimtól, és a lehetőségtől hogy kárt teszek Erikben. Ellöktem magamtól, szegény le is eset az ágyról, felkaptam a köntösöm majd kiugrottam az ablakon. Utoljára még ennyit mondtam: - Lo siento mucho! – majd elrohantam, hátrahagyva szegény értetlen zavarodott Eriket.
Spanyol szavak, kifejezések jelentése: - Andas bien? – Jól vagy? - Está bien. – Minden rendben, nincs semmi baj. - Querida. – szívem, drágám, édesem. - Dios mío. – Istenem. - Bendita! – Az áldóját. - Mi amor. – szerelmem. - Lo siento mucho. – Nagyon sajnálom!
